Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
Sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy bár a szlovák uralom mindenben ellentéte a letűnt cseh uralomnak, annak egyes visszásságai még ma is virulnak. így a rendőrségen még ma is használják a csehek politikai kartotékait, aminek következtében zaklatásnak és üldözésnek vannak kitéve olyanok is, akik a jelen uralomnak feltétlen hívei, de a múltban csehellenesek voltak és most is azok. Itt kell rámutatnom arra az egész különös gyakorlatra, hogy egyes szerencsétleneket nem csak büntetőeljárással, internálással, de ezen felül fegyelmi eljárással és nyugdijmegvonással is büntetnek, holott jogi elv, hogy egy eset miatt csak egy büntetés szabható ki. Az alkotmánytörvényben biztosított egyenlőségből következik magyaroknak köz- és egyéb hivatalokban, bármely munkahelyen más nemzetbeliekkel teljesen azonos mértékben való alkalmazása, magyaroknak az árjásításokban, ipar- és egyéb engedélyekben való egyenlő részesítése. Mint különösen bántó anomáliát kell megemlítenem azt, hogy egyes hatóságok a magyart általánosan csak azért, mert magyar, megbízhatatlannak minősítik és ezért a magyaroknak különböző kérvényeihez kedvezőtlen véleményt mellékelnek, amiből a magyarokra nagy hátrányok származnak. Régen várja már az itteni magyarság a múlt év novemberében a szlovák kormány által elvben már elhatározott regisztrálás megvalósítását. Ezt ismételten nyomatékosan kérem. Egyúttal kérem a magyarokra vonatkozólag a gyűlés, felvonulás, jelvény és zászlóhasználati tilalmak, illetve nehézségek megszüntetését. Belátom ugyan, hogy a háborús viszonyok miatt ezek tekintetében bizonyos korlátok felállítása jogosult, nem mulaszthatom azonban el, hogy rá ne mutassak egyes hivatalos közegeknek arra a minősíthetetlen felfogására, hogy a magyar pártot a kormány állásfoglalása ellenére és annak ellenére, hogy a pártnak a szlovákiai parlamentben képviselője van, el nem ismerik, a párt helyiségeit bezáratják, a tagok névsorát elkobozzák, a párt különböző exponenseit állandóan zaklatják és üldözik. Ez bizonyára cáfolja az illetőknek a jogrend iránt való érzékét. Amennyire örvendetes a magyar-szlovák állampolgársági egyezmény életbeléptetése, annyira káros volna, ha most a bürokratikus nehézségek következtében a lebonyolítás késedelmessé válna. E tekintetben a belügyminiszternek megfelelő intézkedése gyorsan megszüntethetne minden aggodalmat. Bántónak és sérelmesnek kell mondanom a hatóságok kezdeményezésére a püspökségek által a magyar szentek szobrainak és képeinek eltávolítására megindított akciót. A megtörténteket meg nem történtekké tenni nem lehet. Senki le nem tagadhatja, hogy itt ezer éven át magyar uralom volt, és ha a magyar szentek képein és szobrain nyoma van ennek, úgy ebből nem következtethet senki arra, legalábbis józan ember nem következtethet arra, hogy ebben valami szlovákellenes törekvés vagy tendencia mutatkoznék. Arra kérem tehát a kormányt, hogy az eltávolftási akciót, mely a kegyeletet és a vallásos érzést is sérti, a legsürgősebben megszüntetni szíveskedjék. Egybefoglalva az eddig mondottakat, hangsúlyoznom kell, hogy minden értelmes embert a legfájdalmasabban érint, ha nemzeti öntudatát és hitét támadják vagy bolygatják meg. Elsősorban tehát az ezen a téren mutatkozó visszásságok ellen kellene a kormánynak erélyesen fellépnie. A következőkben kulturális sérelmeinket, majd iskolai követeléseinket kívánom felsorolni. A szlovákiai magyarok a kultúra és civilizáció magas fokán állnak. Sohasem törődhetnek bele tehát abba, hogy ne tarthassanak fenn szellemi kapcsolatot a törzsországgal. A magyarországi könyv- és újságbehozatal, különösen a művészeti, tudományos könyvek 163
