Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Bevezető
befejezése (1945. május 8.) közötti időszakot öleli fel, amely két dátum lényegében keretbe foglalja a Magyar Párt korabeli történetét is, hiszen az első bécsi döntés után lényegében a semmiből kellett újraszervezni, a háború befejezése pedig egyben a párt végleges megszűnését is jelentette. Ha az olvasónak az tűnne fel, hogy a dokumentumok időbeli megoszlása aránytalan, akkor azt jól érzékeli. Amíg ugyanis az első bécsi döntéstől nagyjából 1939 végéig tartó időszak gazdag forrásanyaggal rendelkezik, az 1940-től kezdődő időszakról ez korántsem mondható el, miközben a háború végéhez közeledve folyamatosan csökken a dokumentumok száma. Az utolsó besorolt dokumentum, amely a Magyar Párt vezető tisztségviselőinek memoranduma a Szlovák Nemzeti Tanácshoz, nem csupán kronologikusan zárja le a kötetet, de mintegy össze is foglalja annak tartalmát. A kötetbe beválogatott dokumentumok terjedelmi szempontokból és műfajukat tekintve is meglehetősen színes halmazt alkotnak. A legtöbb dokumentum primer levéltári forrásanyag. Másik részük a korabeli szlovákiai magyar sajtóból került ki, a harmadik csoportot pedig Esterházy Jánosnak a Szlovák Köztársaság parlamentjében elmondott, s a Parlamenti Naplóban fellelhető beszédei jelentik (ebben az esetben sem a teljesség igényével). A primer dokumentumok négy ország (Szlovákia, Magyarország, Csehország és Németország) összesen hét levéltárából kerültek ki. A legtöbb dokumentum a pozsonyi Szlovák Nemzeti Levéltár különböző fondjaiból (Belügyminisztérium, Külügyminisztérium, Állambiztonsági Hivatal, Pozsonyi Rendőrkapitányság) és a budapesti Magyar Nemzeti Levéltár - Országos Levéltár külügyminisztériumi iratanyagából származik. Ezt egészíti ki a pozsonyi, az eperjesi és besztercebányai Állami Területi Levéltár és a prágai Állambiztonsági Szolgálatok Levéltára néhány anyaga. A Magyar Párt működésének utolsó időszakához a berlini Szövetségi Levéltár R-70 Slowakia nevű fondja nyújtotta a legjobb, s jórészt az egyedüli forrásbázist. A kötetben a dokumentumokat azok eredeti nyelvén soroltuk be. Ezt az elvet igyekeztünk alkalmazni akkor is, ha egy-egy dokumentum több nyelven is megőrződött. így Esterházynak a parlamentben elhangzott beszédeit magyar nyelven közöljük, hiszen a szövegek esdőleges nyelve a magyar volt, s azon a nyelven is hangoztak el. Mivel azonban érezzük az érdeklődést a téma iránt, minden dokumentumot háromnyelvű - magyar, szlovák, angol - regesztával közlünk. A kötetbe sorolt dokumentumokat teljes terjedelemben, szöveghű másolatban, de szükség szerint a helyesírás mai szabályaihoz idomítva közöljük. A dokumentumokban különböző formában előforduló személyneveket egységesítve, azok tényleges formájában közöljük. A dokumentumok időrendben követik egymást. A dokumentumok előtt megadjuk a keletkezés helyét és idejét, majd röviden összefoglaljuk a dokumentum tartalmát. A dokumentum után az irat jellemzőit adjuk meg, majd közöljük az irat lelőhelyét. Lábjegyzetet csak a legszükségesebb esetben alkalmaztam. A kötetet az iratokban előforduló személy- és helységnevek mutatója teszi teljessé. 15
