Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
szlovák állam önálló lett, újabb alapszabályokat készítettünk annál is inkább, mert a Szemke székhelye Komáromban volt. Komárom visszacsatolódott, minek folytán az alapszabályokat benyújtottuk az illetékes hatóságokhoz jóváhagyás végett és kértük a pozsonyi székhely megállapítását. Most ezeket az alapszabályokat elutasították. Méltóztassanak egészen tárgyilagosan venni a dolgot. Mi minden rendezést amúgy is előre bejelentünk, méltóztassanak elhinni, hogy a rendőrség olyan rettenetesen vigyáz arra, hogy mit adunk elő, és hogyha egy előadást akarunk tartani, akkor azt már négy héttel előbb be kell küldeni, azt előzetesen cenzúrázzák, utána ismét cenzúrázzák, közben még valamit ki is vágnak belőle. Nekünk nem is célunk, kérem, a kultúregylet keretein belül, vagy a kultúregyleten keresztül politizálni, vagy politikai propagandát csinálni. De méltóztassék ezt figyelembe venni, hiszen végeredményben vannak magyar községek, van magyar ifjúság, hát ki foglalkozzék és ki tanítsa ezeket a gyerekeket, és miért ne lehetne egy kultúregylet keretén belül azoknak előadásokat tartani? Ezt nemigen tudom belátni és ezért ennek az egyletnek a működési engedélyét nagyon kérném. Mert hiszen végeredményben nem mindegy, hogy ki törődik azokkal a gyerekekkel. Ezért voltam én, kérem szépen, nagyon oda, akkor, amikor például idén a magyar cserkészeket feloszlatták. Én azt mondtam: kérem, rendben van, ha a politikai szelek úgy fújdogálnak, hogy máma cserkészeknek lenni nem szabad, akkor találjanak ki valami nevet, amibe ezeket a gyerekeket be lehet vonni. De akkor, amikor a szlovákok masíroznak, nem tudom hat éves kortól hányig - ahogy jólesik - a HG-ben, amikor a németek masíroznak, kérem, az FS-ben, meg máshol, mi gyerekeink akár itt az utcán a városban egyszerűen bitangjára vannak engedve. Ha nem tudom őket összehozni, akkor a vége az lesz, hogy korcsmázni járnak, vagy nem tudom, elmennek egy moziba. Tehát tisztán a jövő generációnak megmentése az, amit szeretnék és ebből, kérem, végeredményben az országnak, a szlovák államnak mint olyannak is haszna van, ha itten rendes, becsületes és tisztességes állampolgárokat nevelünk neki. Ez lett volna nagyjából az, amit a kultúrkérdésekhez mondottam volna. Rátérnék azonkívül másra, mivel már a kultuszminiszter urat meglehetősen megszekíroztam. Mostan a távollevő belügyminiszter úrhoz volna egy pár szavam. Engedjék meg, hogy rögtön kijelentsem előre azt, hogy akkor, amikor bizonyos intézkedések történnek, mondjuk közigazgatási téren, amelyeket én vagy a népcsoportomhoz tartozó emberek kifogásolnak, rögtön elmegyek Koso doktorhoz,54 vagy Mach miniszter úrhoz, attól függ, hogy milyen súlyos a panasz. És én tényleg lojálisán megállapítom azt, hogy mindiga legnagyobb jóakaratot találom ezeknél az uraknál. Igaz, hogy nagyon vigyázok arra, hogy olyan panaszszal ne jöjjek, vagy olyan kéréssel, ami nem reális. De ha reális panaszokkal jövők, kérem, ezeket a reális panaszokat előadva mindig a legnagyobb megértést találom a belügyminiszter úrnál, a miniszterelnök úrnál is. Ők aztán, attól függ, hogy mennyire engedi nekik a törvény vagy a lehetőségek, megígérik az intézkedést, és én számtalanszor meggyőződtem arról, hogy a miniszter igenis intézkedik, reparálja a sérelmet, de intézkedése végeredményben aztán nem lesz végrehajtva. Mélyen tisztelt Uraim, én nem szeretek olyan kifejezéseket használni, amelyek mondjuk egy egyént vagy egy hivatalt sértenek, de azért ez mégis kicsit olyan szabotázsízű, ami néha történik, különösen itten az Ústredná bezpečnosť részéről, az Ambra doktortól.55 Mélyen 54 Izidor Koso - a szlovák Köztársaság belügyminisztériumának hivatalvezetője. 55 Ján Ambra - a szlovák Állambiztonság vezetője. 158
