Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
39 Pozsony, 1940. május 7. Esterházy János beszéde a szlovák parlamentben, amelyben elsősorban a saját személyét ért támadásokkal és a szlovákiai magyar kisebbség sérelmeivel foglalkozott. Bratislava, 7. máj 1940 Vystúpenie Jánosa Esterházyho v bratislavskom parlamente, v ktorom sa venuje predovšetkým útokom proti jeho osobe a krivdám spáchaným na maďarskej menšine na Slovensku. Bratislava, 7 May 1940 Address of János Esterházy delivered at the Bratislava Parliament, first of ail dealing with the attacks levelled against him and the grievances of the Hungarian minority in Slovakia. Tisztelt Képviselőház! Amidőn Szlovákia 1939. március 14-én elnyerte önállóságát, az elsők között voltam, aki kifejezte örömét azon tény fölött, hogy a Cseh-szlovák Köztársaság megszűnt és a magam, valamint a szlovákiai magyarság nevében minden hátsó gondolat nélkül bejelentettem készséges támogatásunkat a konstruktív államépítő munkához. Ezt a hajlandóságunkat a legilletékesebb tényezők előtt az idők folyamán a legkülönbözőbb alkalmakkor megismételtem. (Posl. Šalát: A v Maďarsku rečnil proti nám do rádia! Fuj!) Sajnos, szlovák illetékes helyről soha megfelelő visszhangra nem találtam és ma a szlovák önállóság kivívása után alig egy évre a legnagyobb sajnálatomra kénytelen vagyok a parlamentben első ízben (vrava) egy törvényjavaslat (buchnutie na stôl, hluk) ellen felszólalni. A prágai parlament porondján soha eszembe nem jutott volna másként (výkriky, vrava) mint a legmerevebb ellenzéki hangon beszélni (vrava), és ettől nem tudott volna semminemű a cseh-szlovák kormány részéről jövő ígéret sem eltéríteni. A szlovák parlamenti munkámat ellenben teljesen másképp fogtam fel (krik), mint a prágait (vrava, zvonenie), mert a szlovák parlamentben, ahol egyedül képviselem a magyarságot, sok régi Hlinka-párti harcossal ülök együtt, akikkel annak idején egymással vállvetve harcoltunk Prága ellen. De másképpen képzeltem működésemet a pozsonyi parlamentben azért is, mert joggal hihettem, hogy a szlovák illetékes tényezők megfogják érteni (výkrik: Že pôjdeme do Budapešti, takto ste si predstavoval autonómiu!) legőszintébb jó szándékunkat, amit az itteni magyarság nevében minden alkalommal hangsúlyoztam. Méltóztassanak csak végiglapozni a képviselőház naplóján, és meg fognak győződni arról, hogy mint a magyarság képviselője mostanáig mindig megszavaztam minden törvényjavaslatot. (Posl. Šalát: Nemuseli ste! Aj sami by sme si ich boli odhlasovali!) Ezzel is dokumentálni akartam azt (vrava, zvonenie), hogy bizalommal igyekszem viseltetni a szlovák kormány iránt, még akkor is, ha vannak panaszaink. Úgy gondoltam, hogy a kormánya egy országnak, mely önállóságát csak most érte el, annyi mindenfajta munkával van elhalmozva, hogy bizonyos sérelmeknek felsorolását és azoknak mindenáron való és minden alkalommal való kihangsúlyozását nem tartottam volna illendőnek és nem tartottam volna összeegyeztethetőnek azzal a felfogásommal, amely szerint, mint hangsúlyoztam, az építő munkához hozzájárulni szándékozunk. (Predsedania sa ujal podpredseda Dr. Mederly.) 128
