Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)

Dokumentumok

ehhez hozzászámítjuk a becslésem szerint két és fél milliárdot kitevő államadósságokat, akkor itt minden emberre körülbelül 2000 korona közteher esik, ami tagadhatatlanul igen tekintélyes összeg és alapos megterhelést jelent.

Éppen az adóval kapcsolatban hallatszanak olyan hírek, hogy a készülő új adótörvények tetemes emelést terveznek. Nagyon célszerű volna, ha a kormány részéről erre vonatkozólag hivatalos megnyilatkozás történnék, mert teljesen érthető, hogy az ilyen adóemelési hírek meglehetős nyugtalanságot keltenek. Hiszen senki sem dicsekedhetik itten azzal, hogy rózsás volna anyagi helyzete, és hogy az eddigi adóterhet könnyen tudná viselni.

Kifogásolnom kell, hogy a költségvetés tömérdek számadatához a kormány nem fűzött hozzá semmilyen indokolást és magyarázatot. A miniszter urak felszólalásai a bizottságokban nem pótolhatják ezt, mert a bizottsági ülések nem nyilvánosak. Megnehezíti az áttekintést és a bírálatot az is, hogy csak néhány minisztérium költségvetése tünteti fel a mostani évnek költségvetési adatait. Pedig ez az összehasonlítás nagyon szükséges az állami gazdálkodás reális voltának megállapítása végett. Hasznos lett volna annak kimutatása is, hogy a folyó évben miként folytak be az adók, mennyi adó maradt hátralékos, mert ennek figyelembevétele szintén befolyásolja a költségvetés realitását. Amíg egyrészt örömmel veszem tudomásul, hogy a kormány beruházásokra fél milliárdot meghaladó összeget akar fordítani és ezzel bő munkaalkalmakat teremt, másképp kívánatosnak tartanám, hogy részletezze ezeket a beruházásokat. így például közigazgatási beruházásokra 239 milliót szándékozik fordítani, de hogy mik ezek a beruházások, azt mi, akik a bizottsági tárgyalásokon nem voltunk jelen, sajnos nem tudjuk.

A beruházásokkal kapcsolatban azt a magyar kérelmet kell előterjesztenem, hogy a munkák kiadása és munkások alkalmazása során ne feledkezzenek meg a magyarokról és ne politikai szempontok, jutalmazási szándékok, szimpátiák vagy antipátiák legyenek az odaítéléskor döntőek, hanem tisztán tárgyi szempontok. Munkásokat se másünnen hozzanak oda, ahol valami munka megindul, hanem elsősorban az ottaniakat alkalmazzák, tekintet nélkül, hogy milyen nemzetnek fiai. Ha nem ezek szerint indulnának meg az egyébként áldást hozó nagyobb munkálatok, akkor minden jó szándék ellenére kedvezőtlen utóhatással és elégedetlenséggel járnának.

Propagandára a miniszterelnökség két tételben 1,720.500, a külügyminisztérium pedig két tételben 950.000 koronát akar fordítani, ami a mi viszonyainkhoz mérten igen tekintélyes összeg, amelynek jogosságát annál kevésbé látom fennforogni, mert Szlovákia nemzetközi helyzete mindenképpen tisztázva van, nagyobb arányú külföldi propaganda szüksége fenn nem forog, a belföldön pedig a mai sajtó- és cenzúrarendszer mellett szintén feleslegesnek látszik a propaganda különleges és drága eszközeinek igénybevétele.

A külügyminisztérium a költségvetésben elárulja, hogy az 1940. évben valószínűleg népszámlálás lesz, mert erre a célra a kormány 800.000 koronát szán. Elvárom, hogy ez a népszámlálás minden tekintetben kifogástalanul fog lebonyolódni és a nemzeti hovatartozandóság kérdését mindenkinek szabad elhatározása és független akarata alapján fogják megállapítani. Ez annál inkább fontos, mert ezeknek az adatoknak a fölhasználásával fog létesülni a nemzeti kataszter. Tudomásom szerint a kormány már megállapította az erről szóló törvények alapelveit, amelyek iránt természetszerűen mi magyarok élénken érdeklődünk és kívánatosnak tartanók, hogy azokat velünk szemben is megismertessék. Visszatérve a népszámlálásra, meg kell még említenem, hogy okvetlenül szükséges lesz majd adatainak nyilvánosságra hozása, nem úgy, mint az a múlt évi népszámlálással történt, amellyel kapcsolatban rejtélyek állnak fenn.

125