Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)

Dokumentumok

tart arra, hogy nem egyedül a szlovák nemzetnek, de az önálló új államnak is vezetője legyen, aki mind a belföld, mind a külföld előtt képviseli a szlovák államiságot. Bizonyára nem könnyű feladat, mert Szlovákia alig néhány hónapos új államalakulat, amelynek természetszerűen még nem állhatnak rendelkezésére az államvezetés kialakításához régi bevált tradíciók, viszont ez annál is inkább serkentheti az államfőt és az állam felelős vezetőit arra, hogy olyan alapokra helyezzék az állam életét, amely biztos, szilárd és viharálló, és olyan utakon vezessék az állam hajóját, hogy az mindenkor kikerülhesse a Szküllákat és Kharübdiszeket.

Elsősorban a magáénak tekinti a szlovákság ezt az államot és a maga érdeméül rója fel, hogy sikerült kivívnia az önálló állami életet, mégis egy pillanatig sem szabad szem elől tévesztenie azt, hogy a szlovák állam polgárai közt más nemzetek fiai is élnek, akiket nem a véletlen szeszélye helyezett ide, hanem vagy mint őstelepülők utódai - értem a magyarokat -, vagy mint idetelepített értékes külföldiek utódai - értem a németeket - részt követelnek az egyenlőjogok és egyenlő kötelességek alapján az állami élet minden megnyilatkozásából.

Az államfőben mi az állam első polgárát látjuk. Ő éppúgy, mint mi magyarok abból a talajból nőtt ki, amelyen mi is élni, boldogulni és fejlődni akarunk. Más a helyzet most, mint volt az előző uralom alatt, amikor az állam legfőbb vezetése olyanok kezében nyugodott, akik tőlünk eltérő történelmi, geopolitikai, szellemiségi és lelkületi adottságok és államrendszerek közül kerültek az élre, hogy minket is kormányozzanak. Éppen az említett azonosságok miatt nem a pillanatnyi hangulat hatása alatt mondom azt, hogy a szlovák állam új és első fejének előlegezzük bizalmunkat és bízunk abban, hogy mint az állam első polgára felül fog emelkedni a szűkebb politikai horizont szempontjain és egyazon mértékkel fogja mérni az állam minden polgárát tekintet nélkül arra, milyen nemzetnek vagy felekezetnek, társadalmi osztálynak, foglalkozási ágnak a tagja. Annál inkább bízunk ebben, mert az államfő élete folyamán sok küzdelmen esett át, lépésről lépésre dolgozta magát előre és fel, megismerte az élet keménységeit és ridegségeit és így nagyon jól tudja - már úgy is, mint egyházi férfi -, hogy bármely emberi közéletben egyedül csak egy biztos alap van, amelyre nyugodtan építhetünk és ez a krisztusi szeretet.

Amikor 1935-ben Prágában elnökválasztás előtt állottunk, Benešsel - az elnökjelölttel - tárgyalásokat folytattunk, amelyek folyamán az általunk képviselt magyaroknak különböző lényeges ígéreteket tett. Ha nem is ezek miatt adtuk rá szavazatainkat, mégis a legroszszabb hatást keltette a magyarok körében, hogy utóbb hallani sem akart ezekről az ígéretekről és közülük egyet sem teljesített. Ezúttal nem folytak ilyen előző tárgyalások. ígéreteket nem vártunk, nem kértünk és így ebben a tekintetben nem érhet semmilyen csalódás. Viszont nagyon jól tudjuk, hogy a megválasztott államfő előtt teljesen ismeretesek mindazok a problémák, kérdések, követelések és panaszok is, amelyek a szlovákiai magyarság részéről a távolabbi és a közelmúltban fölmerültek, tudjuk azt, hogy államfői tisztségét nem tekinti csupán reprezentáló méltóságnak vagy formaságokkal terhelt hivatalnak, hanem mint nemzetének is vezetője és első embere, hivatást érez arra, hogy Szlovákia önállósult állami életének, a keresztény felfogásnak, a népi és szociális gondolatnak megfelelő tartalmat adjon. Ez a három gondolat nekünk, itteni magyaroknak a magyar törzstől történt leválásunk óta is vezető csillagunk, ebben tehát a szlovákokkal párhuzamos irányt követünk. Természetellenes és az államra felette káros volna tehát, ha ez a párhuzamosan haladó két irány nem volna összeegyeztethető.

Nem kell adatokat felsorolnunk arra, hogy különösen az utóbbi időkben a kis államok, kis népek és nemzetek sorsát nem egy nehézség, sőt, mondhatnék veszedelem fenyegeti.

109