Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
kedési jog illeti (belső kolonizáció, áttelepítés, lakásügy, vagyonelkobzás, nemzeti gondnokság elrendelése, földmérés és földosztás, reszlovakizáció, iparjogosítványok stb. megvonása, stb. stb.). A csehszlovák politika demokratizálódását Tiso kivégzése indította el. A tisztogatási akciók üteme egyet jelentett Szlovákiában a Demokrata Párt háttérbe szorulásával. Ez a folyamat fokozatosan ment végbe (1947 májusától) 1948. február közepéig. Az említett időszakaszban a szlovenszkói magyarság ügyében a javulás apró jelei mutatkoztak s arányban a legtűrhetőbb állapotok ez év januárjában voltak. A megfigyelők egytől egyig azon a véleményen voltak, hogy oksági összefüggés létezik a csehszlovák belpolitika balratolódása és a magyar helyzet javulása között. Annál nagyobb volt a konsternáció, amidőn a februári kormányválság nem fejlesztette tovább az események imént vázolt párhuzamos alakulását. A nép politikai akaratát Cseh-Morvaországban inkább, Szlovákiában pedig kevésbé kifejező akcióbizottságok kerültek irányító helyzetekbe. A szlovák akcióbizottságok működése - minőségi emberhiány miatt - nem vezetett a kívánt eredményre. S ez jellegzetesen szlovák tragikum: a második garnitúra hiánya volt. Az akcióbizottságok az első hónapokban az államhatalom egyedüli képviselői voltak Szlovákiában. Az egyrészt hlinkás múlttal terhelt bizottsági tagok azonban képtelenek voltak a nagypolitika vonalán keletkezett balratolódást saját működési területükön helyesen érvényesíteni. Sokszor távolabbi koncepciók nélkül csupán a hirtelen meggazdagodás iránti vágy irányította cselekvéseiket s nem egyszer észrevehető ellentétbe jutottak a pozsonyi központi kormányhatóságokkal. A megbízotti hivatalok azonban nem vállalkozhattak csillapító szerepre, mert tartottak az amúgy sem nagy tömegvonzás elvesztésétől. Ebben a légkörben aztán a nemzeti bizottságok s a közigazgatási bizottságok - magyar helyeken - a föléjük helyezett akčný výborok380 puszta végrehajtó eszközeivé váltak. Az akčný výborok magyar vonatkozásban két főirányban működtek: 1. ) Konfiskált birtokba szlovák nemzetiségű személyeket helyeztek, 2. ) Igyekeztek szűkíteni a magyar nyelvhasználat körét Az akcióbizottságok február végi megjelenése a szlovák közigazgatás amúgy is összekuszált és a központi tekintélyt sokszor nélkülöző hálózatában az egyes hivatalok illetékességi körét még problematikusabbá tette. A hatásköri súrlódások keltette viták még ma is tartanak. A Pozsonyban székelő központi kormányhivatalok az akcióbizottságok megjelenése óta még kevésbé voltak képesek biztosítani Szlovákiában az intézkedések egységét. A vidéki közigazgatási egységeknek Pozsonytól való távolságával egyenes arányban nő azoknak önállósága. S mivel Kelet-Szlovákiában a magyarság helyzete viszonylag nyugalmasabb, ebből következik a magyarságot sújtó rendelkezések központi megszervezésének a ténye. A magyarság helyzete, ha ezt tovább vizsgáljuk a térbeli tájékozódás szempontjából, akkor ugyancsak kétségkívül megállapítható, hogy a magyar-csehszlovák kishatárforgalmi övezetben a jogfosztás jelenségei határozottabban felismerhetők, míg a szlovák nyelvi tömbök között elszórtan élő ún. szórványmagyarság élete aránytalanul könnyebben elviselhető. A magyarság de facto helyzete tehát nem egységes. A helyi különbségeken felülemelkedve s a magyarság sorsát a központi kormányhivatalok fontosabb intézkedéseinek a tükrében szemlélve, az alanti hozzávetőleges kép tárul elénk: 380 Magyarul: akcióbizottságok. 94
