Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Popély Árpád: A prágai és a magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság (1948 - 1956)
határidő meghosszabbítását kérte a csehszlovák féltől - azt a kérését közölte Bolgár követtel, hogy a követség a jövőben „kizárólag magyar ügyekkel és magyar állampolgárokat illető kérdésekben” forduljon a Külügyminisztériumhoz, minden más kérdésben pedig, tehát a magyar kisebbséggel kapcsolatos ügyekben is, a párthoz.374 A negyvenes évek végén Csehszlovákia és Magyarország már egyaránt a szovjet tábor stabil tagja, „baráti ország" volt, a pozsonyi főkonzulátusnak a magyar kisebbség iránti érdeklődését a szlovák fél mégis nyugtalanul szemlélte. Nem nézte jó szemmel Vándor József pozsonyi konzul és a szlovák pártvezetés melletti Magyar Bizottság magyar tagjainak kapcsolattartását sem, hiszen amint azt a Dél-akció példája is illusztrálja, gyakran éppen a Magyar Bizottság tagjaitól származó értesülések tették lehetővé a magyar kisebbség jogvédelmét 1949-ben még felvállaló magyar diplomáciának és a magyarországi pártvezetésnek, hogy a jogsértések ellen fellépjenek. A szlovák politikai vezetés amellett, hogy Lőrinczéket is felszólította a kapcsolatok korlátozására, a prágai magyar nagykövetség munkatársai előtt még az ötvenes évek közepén is több alkalommal nehezményezte a főkonzulok, Füredi József és Mányik Pál „nacionalista politikáját” és a magyar kisebbségi körökkel fenntartott „túl intenzív” kapcsolatát.375 Az ötvenes évek megváltozott feltételei, a kisebbségi kérdést megoldottnak és az egyes országok belügyének tekintő dogma a magyar pártvezetés és diplomácia kezét is megkötötte. A magyar fél az ötvenes évek elején feladta Csehszlovákiával szembeni politikájának korábbi alapelveit, s szigorúan tartózkodott attól, hogy akár diplomáciai úton, akár pártvonalon bármilyen kérdésben szót emeljen a magyar kisebbség érdekében. A Csehszlovákiába akkreditált magyar diplomaták, különösen pedig a pozsonyi magyar főkonzulátus és a kisebbségi magyar vezetők kapcsolatai ugyanakkor a továbbiakban sem veszítettek intenzitásukból. Amennyiben időnként mégis sor került azok lazulására, az a szlovák vezetés nyomására történt. A két magyar külképviseleti szerv gyakran kritikus hangvételű jelentéseinek ismeretében leszögezhető, hogy retorikájuk ugyan az ötvenes években megváltozott, a magyar kisebbség problémái azonban továbbra is érdeklődésük homlokterébe tartoztak. 374 MOL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 53. d., 145/pol-1949. Beszélgetés Hajdú követtel. 375 Rudolf Strechajnak, a Megbízottak Testületé elnökének és Karol Bacílek szlovák pártelsőtitkárnak a véleménye szerint mindez többek között abban nyilvánult meg, hogy eljártak a magyar rendezvényekre, mindenhová meghívatták magukat, lakásukon pedig vendégeket fogadtak (MOL, PN-TÜK, 7. d., 113/szig.titk./1954, 113/3/szig.titk./1954. Beszélgetés Strechaj elvtárssal; uo., 12. d., 357/szig.titk/ 1955. Strechaj elvtársnál látogatás). 90
