Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Popély Árpád: A prágai és a magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság (1948 - 1956)
borállítás tervéről érkező újabb és újabb hírek mégis jelezték, hogy a hivatalos helyek komolyan foglalkoznak újbóli felállításának gondolatával. A szobor felállítása akkor került valóban kézzelfogható közelségbe, amikor 1955 márciusában a Pozsonyi Központi Nemzeti Bizottság levélben kérte ki a főkonzulátus véleményét arról, hol állítsák fel Petőfi szobrát. Válaszában a főkonzulátus nem foglalt állást a hat javasolt helyszín - a Hviezdoslav tér, a pozsonyligetfalui park, a Szt. Márton-dóm melletti Rudnay tér, a Nemzeti Galéria előtti terület, a Ferenc-rendiek temploma mögötti park és a Lenin tér - egyike mellett sem, annak kiválasztását a nemzeti bizottság belátására bízta.365 A nemzeti bizottság választása végül a Duna jobb partján fekvő ligetfalui parkra esett. Mányik Pál 1956. április 18-i jelentésében már azt közölte Budapesttel, hogy „ismét több szó esik Petőfi szobrának felállításáról”, s várható, hogy kijavítása után május folyamán kerül majd sor az ünnepélyes keretek közötti leleplezésére a ligetfalui parkban.366 A májusi szoborállítás ugyan - ha valóban volt ilyen terv - nem valósult meg, Mányik főkonzul azonban a május 1-i ünnepségekről készített beszámolójában jelezte, hogy a szobor talapzatát már elkészítették, magát a szobrot pedig „állítólag még az idén” fel fogják állítani.367 A sors különös iróniája, hogy maga a szoborállítás, amelynek előkészületeit a főkonzulátus folyamatosan figyelemmel követte, teljes egészében visszhangtalan, s a főkonzulátus részéről is dokumentálatlan maradt. Ennek egyedüli kézzelfogható magyarázata az lehet, hogy a szobrot 1956 viharos őszén - a magyar forradalom idején vagy közvetlenül az azt követő napokban, hetekben - titokban, a nyilvánosság teljes kizárásával állították fel. Nem figyelt fel rá sem a korabeli sajtó, sem pedig maga a főkonzulátus, amelyet 1956 őszén jóval tragikusabb események foglalkoztattak. Az 1956-os forradalom csehszlovákiai visszhangja A két magyar külképviseleti szerv irattermelő tevékenysége a forradalom napjaiban a minimálisra csökkent. A diplomáciai testületek gyaníthatóan a kivárásra rendezkedhettek be, de azt sem tartjuk kizártnak, hogy ekkor született irataikat a későbbiekben megsemmisítették, az mindenesetre tény, hogy a forradalom napjaiban kelt esetleges jelentéseik a magyar Külügyminisztérium irattárából hiányoznak. A pozsonyi főkonzulátus esetében mindezt részben az a tény is magyarázza, hogy a főkonzulátus Mányik Pál hazarendelését követően 1956 őszén hivatalvezető nélkül volt kénytelen végezni munkáját. A forradalom csehszlovákiai visszhangjáról így kizárólag a prágai nagykövetség három utólagos - 1956. november második felében, valamint 1957 januárjában kelt - jelentéséből tájékozódhatunk. Gábor József nagykövet 1956. november 22-én rendkívül korrekt és alapos elemzésben számolt be a magyarországi események sajtóvisszhangjáról. Összefoglalójának különlegességét az adja, hogy nemcsak hogy kerüli az „ellenforradalmi" minősítést, hanem a történteket egyenesen forradalomnak nevezi, hangsúlyozva, hogy a csehszlovák lapok írásai a szovjet álláspontot tükrözték, s szinte rosszallva, hogy a magyar eseményeket ellenforradalomnak minősítették és elhallgatták a tényt, hogy a nép október 23-án jogos követelésekkel vonult az utcára.368 365 MOL, PF-TÜK, 7. d., 55/szig.titk.l955. Petőfi-szobor visszaállítása Pozsonyban. 366 MÓL, PF-TÜK, 8. d., 36/szig.titk.l956. Kulturális együttműködésünk Szlovákiában. 367 MÓL, PF-TÜK, 8. d., 46/szig.titk.l956. Május 1. Bratislavában. 368 MOL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 14. d., 007792/1956. Összefoglaló az 1956. okt. 23 - nov. 22-ig terjedő időszak magyar eseményeinek sajtóvisszhangjáról. 87
