Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Popély Árpád: A prágai és a magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság (1948 - 1956)
között is akadtak magukat magyarnak bejegyzők.265 Vándor konzul összefoglalója azt emelte ki, hogy a népszámlálási biztosok számára kiadott utasítások szerint a reszlovakizáltak szabadon jelölhették meg a nemzetiségűket, erről azonban a reszlovakizáltakat sem a sajtó, sem a rádió nem világosította fel. Tudomása szerint Kelet-Szlovákiában a reszlovakizáltaknak csak töredéke vallotta magát magyar nemzetiségűnek, ezzel szemben viszont nyugaton, különösen pedig a Csallóközben jelentős részük magyarnak jelentkezett.266 A pozsonyi főkonzulátus levéltári iratai között több, 1950 márciusában és áprilisában kelt feljegyzés is található a népszámlálás során elkövetett visszaélésekről,267 a kérdésre a későbbiekben azonban már sem a főkonzulátus, sem pedig a követség nem tért vissza, s annak sincs nyoma, hogy magyar részről bármilyen formában szóvá tették volna a csehszlovák fél előtt a népszámlálással kapcsolatos kifogásaikat.268 Lőrincz Gyula és a Csemadok A kisebbségi magyar közösség magára találásának letéteményese az ötvenes évek első felében a Csemadok volt. Nem csak a magyar lakosság kulturális életének újjászervezését vállalta fel, hanem szerepe volt a magyar nyelvű oktatás újraindításában, s keretei között vagy közreműködésével jött létre csaknem valamennyi magyar kisebbségi intézmény (többek között a Magyar Könyvtár, a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó és a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes) is.269 Egyes vezetői ráadásul egyéb fontos közéleti és párttisztségeket is betöltötték, a prágai és különösen a pozsonyi magyar külképviselet feladatai között ezért a továbbiakban is kiemelt helyet kapott tevékenységének figyelemmel követése és a vezetőivel való kapcsolattartás. Jelentéseik, amelyek általában a Csemadok vezetőivel folytatott beszélgetések során szerzett értesüléseken alapultak, rendszeresen beszámoltak a kulturális szervezettel kapcsolatos különböző kérdésekről, gyakran hangot adtak ugyanakkor a vezetőket vagy a hatalom Csemadokkal kapcsolatos politikáját bíráló kritikus észrevételeiknek is. A jelentéseket mindemellett kezdetben - vélhetően a szlovák pártelnökség 1950. januári határozatai és a burzsoá nacionalizmus elleni kampány hatására - jobbára a bizakodó hangnem és a Csemadok előtt megnyíló „új perspektívák” hangsúlyozása jellemezte. Alig egy héttel a burzsoá nacionalisták elleni kampány kezdete előtt, 1950. április 2-án került sor a Csemadok I. országos közgyűlésére, amelyen Lőrincz Gyula elnöki beszámolója részletesen foglalkozott a helyi hatóságok által az egyesület alapszervezeteinek megalakulása elé gördített akadályokkal, s több felszólaló is felhívta a figyelmet a továbbra is észlelhető magyarellenességre és a magyar oktatás újraindításának nehézségeire.270 Vándor József 265 MOL, PN-TÜK, 38. d., 255/biz.-1950. Március havi politikai összefoglaló jelentés. 266 MOL, PF-TÜK, 22. d., 166/biz-1950-2. Összefoglaló politikai jelentés az 1950. január, február és március hónapokról. 267 MÓL, PF-TÜK, 40. d„ 91/1945-50. Népszámlálás. 268 Az 1950. évi népszámlálásra és történelmi összefüggéseire lásd Gabzdilová, Soňa: Sčítanie obyvateľstva na Slovensku v roku 1950, maďarská menšina a historické súvislosti. Historický časopis 59. évf. (2011) 2. sz. 263-284. p. 269 A Csemadoknak a csehszlovákiai magyar közművelődés újjászervezésében vállalt szerepére lásd Tóth László: Köz - művelődés - történet i. m. 222-245. p. 270 Fórum Kisebbségkutató Intézet levéltára (továbbiakban: FKI), Csemadok irattára, OK-I, I. országos közgyűlés; vö. Őszi Irma - Sidó Zoltán: i. m. 20. p. 69
