Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
A falu, a járás és főleg a kerületek vezetői között keresni kell a magvar nemzetiségű kádereket. A csehszlovák munkásmozgalomban részt vett elvtársak szerint az itteni magyarságnak ez a kérdés régóta fáj. Szó esik arról is, hogy a 70%-ban magyar munkáslétszámú, Steiner Gábor magyar kommunista mártír nevét viselő komáromi hajógyár vezetői között magyar igazgató még nem volt. Még kevésbé vannak képviselve magyarok az felsőbb párt- és állami szervekben. A kerületi pártbizottságok első titkárai, a kerület tanácselnökök között nincs magyar nemzetiségű elvtárs. A megbízottak között egy magyar van, az sem tud jól magyarul (Török Vojtech/Béla). A Szlovák Nemzeti Tanács egyik alelnöke, Dénes elvtárs igen gyengén beszél szlovákul, mégis szlováknak vallja magát és velem is csak szlovákul szeret beszélni. A vezető elvtársak néhány kivételtől eltekintve mind beszélnek vagy értenek magyarul, de ezt eltitkolják vagy letagadják. A legtöbb vezető felesége ért vagy beszél magyarul, de csak egy-kettő teszi ezt nyilvánosan, mások előtt. Ezek persze egészségtelen jelenségek és azt mutatják, hogy a Szlovák Kommunista Párt sem harcol eléggé a nemzeti bizalmatlanság megszüntetéséért, káderpolitikáján nem látszik a nemzeti elfogulatlanság. Érthetetlen, hogy míg a CSKP alapításában és harcaiban sok magyar nemzetiségű elvtárs vett részt, ma ezek közül egyet sem találunk a legfelsőbb vezetők között, pedig ennek ellenkezője nagy mértékben emelné a magyar lakosság bizalmát a párt és a kormány iránt. Ugyanígy megvannak a magyarság elszigetelődését mutató jelenségek is. Elfogadhatatlan szerintem, hogy az alsóbb fokú magyar állami és pártfunkcionáriusok nem tudnak szlovákul, pedig legtöbben a Csehszlovák Köztársaságban születtek és azóta is itt élnek. Sokan nem is akarnak megtanulni. Hogy a pozsonyi magyar diákság külön magyar kultúrcsoportot alakít, szintén az elzárkózásra való hajlamra utal. Nem egy faluban azért van két JRD,813 mert a magyarok külön akarnak szövetkezni. Pl. Palárikovon.814 Ez a tudatos elszigetelődés mutatkozott meg abban is, hogy a magyar népi együttes feloszlatása miatt olyan nagy hűhót csaptak. A CSEMADOK részéről is tapasztalható bizonyos elzárkózás a szlovák kulturális szervek irányításával szemben. Egyebek között ezek a jelenségek is jelzik a magyarokkal szembeni bizalmatlanság reakcióját, ami politikai téren esetenként nacionalista híresztelések, reakciós megnyilvánulásokban is jelentkezik. Nem közömbös, hogy az itteni magyarság helyzete hogyan tükröződik a pozsonyi magvar főkonzulátussal való kapcsolatában. Az elmúlt évben fordulat következett be a magyarság képviselői és a konzulátus közötti viszonyban. Mindenekelőtt számos CSEMADOK vagy más magyar kulturális szerv húzódott vissza a főkonzulátussal való kapcsolattól. Míg korábban nap mint nap felkeresték a főkonzulátust Magyarországot ismertető anyagért, kulturális természetű igényekkel, addig ma erre alig van példa. Még élesebb a fordulat a CSEMADOK vezetőségével való kapcsolatunkban. Ma már véletlenül sem történhet meg, hogy a CSEMADOK egyes pozsonyi vagy vidéki rendezvényeire a főkonzult vagy helyettesét meghívnák, még akkor sem, ha a rendezvény kifejezetten magyar vonatkozású, mint pl. Ady-est, József Attila-est, Mikszáth-est stb. Elhúzódásuk okát a CSEMADOK vezetői nem is titkolják. Pathó elvtárs, a CSEMADOK főtitkára értesülésünk szerint utasította a CSEMADOK-szervezeteket, hogy a főkonzulátushoz ne forduljanak. Ő maga említette nekem, hogy itteni szlovák szervek nem nézték jó szemmel Füredi elvtárs volt főkonzul jó kapcsolatait a 813 Jelentése magyarul: efsz, vagyis egységes földműves-szövetkezet. 814 Tótmegyeren 528
