Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
Mindenekelőtt szeretnék hivatkozni arra a tapasztalatomra, hogy a cikkben kifogásolt hibák felvetését itt Szlovákiában nemcsak szlovákok, hanem a magyar nemzetiség felelős vezetői és jelentős rétegei is indokoltnak tartják. Régi probléma a szlovákiai magyar együttesek számára a János vitéz daljátékban a magyar zászló kérdése. Sokszor jelezték már, hogy a magyar zászló bemutatása tüntető megnyilvánulásokat váltott ki a hallgatóságból, amely mögött nemegyszer nacionalista elemek működtek. A „Csínom Palkó” bemutatásával kapcsolatban fentiekhez hasonló jelenségekről nem hallottam. (Sziklai elvtárs, a pedagógusküldöttség vezetője kassai utazása alkalmával éppen azt tapasztalta, hogy a daljáték a szlovák hallgatóság körében is osztatlan tetszést keltett. Megemlítem, hogy a „Fáklya” legutóbbi számában a „Csínom Palkó"-ról csak a legnagyobb elismeréssel ír,770 noha az Új Szóban megjelent cikk egyik szerzője, Bátky László egyben a „Fáklya” főszerkesztője is.) Ami pedig a „Rákóczi hadnagya” c. filmet illeti, ismeretes, hogy a filmet betiltották és nem egy felelős személy, így maga Bacílek elvtárs is, beszélgetések során igen elítélte azt, hogy a filmben nem látni a szlovák népet, viszont az áruló szlovák nevet visel. Véleményem szerint indokolt, hogy a szlovák sajtó ezeket a kérdéseket felveti. Helyes ez nézetem szerint azért is, mert felhívja a szlovákiai magyarság figyelmét arra, milyen tőkét tud kovácsolni ezekből a darabokból a burzsoá nacionalizmus, másrészt helyes azért is, hogy felhívja a figyelmet azokra a hibákra, amelyeket a magyar szerzők követtek el és illetékes magyar szervek nem vettek észre. Minthogy ezek a hibák zavarják a kulturális téren is kibontakozó együttműködést és a kölcsönös értékek megbecsülését, helyes lenne, ha valamilyen formában a magyar sajtó igazolná a szlovák elvtársak elítélő véleményét és figyelmeztetné kulturális szerveinket arra, hogy a jövőben véletlenül se sértsék meg barátaink érzékenységét, jobban törekedjenek a népeinket összekötő hagyományok felelevenítésére. Ez annál is inkább szükséges, mert az utóbbi időben szaporodnak a szlovákok által emelt kifogások és ez kedvezőtlenül befolyásolhatja együttműködésünket. Ugyanakkor - azt hiszem - nem mehetünk el az említett cikk olyan megállapításai mellett, melyek részben túlzottak, részben egyoldalúak. Ami a „János vitéziben szereplő magyar zászlót illeti, nézetem szerint Rákóczizászló színrehozatala éppoly anakronisztikus és mesterkélt volna, mint a Magyar Népköztársaság zászlajának behozása, hiszen a daljáték egy valószínűtlen, mesés időben történt. A „Csínom Palkó„-ra vonatkozó bírálat helyessége ugyancsak nem indokolja, hogy olyan túlzott megállapításokat tegyenek, mely szerint a darab nacionalista színezetű. Azzal, hogy a daljáték - helytelenül - nem utal a szlovák nép részvételére a kuruc harcokban, még nem jelenti a szlovák nép lebecsülését, hiszen a daljáték a kurucok dicsőségéről szól és semmiféle bántó élt nem tartalmaz. Véleményem szerint a „Rákóczi hadnagya” elkészítésénél komoly hibát követtünk el, amikor nem vettük észre, hogy Suhajda szlovák hangzású neve sértheti a szlovákok érzékenységét. Mindez azonban nem teszi indokolttá szerintem, hogy a darabot betiltsák. Különben szerencsétlennek tartom, hogy nevek alapján ítéljék meg a film tendenciáit, amikor ma már a Suhajda név éppúgy tekinthető magyarnak, mint ahogy Jávorka Ádám neve is egyformán magyar, vagy szlovák hangzású. 770 Az utalás a Fáklya 1954. decemberi számának Csínom Palkó a kassai Nemzeti Színházban c. írására vonatkozik. 493
