Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
ván megakadályozni a szövetkezeti mozgalom nagymérvű elterjedését, ismét nagyobb súlyt helyez a nemzetiségiek közötti ellentétek kiélezésére. Ezt annál is inkább teszi, mert látja, hogy a Párt és a kormány komoly intézkedéseket foganatosít az itt élő nemzetiségiek, jelen esetben a magyarok jogegyenlőségének biztosítására. Ezeket az intézkedéseket ugyan helyenként hiányosan, vagy rosszindulatúan hajtják végre, ami összefüggésben van a most folyamatban lévő párton belüli és egyéb vonalakon lévő személyi átszervezésekkel és tisztogatással. Szlovák részről a soviniszták fokozzák helyenként támadásukat, magyar részről a nacionalisták pedig igyekeznek türelmetlen, elégedetlen légkört kialakítani, olyan alaptalan híreket terjesztenek, hogy Dél-Szlovákia vissza lesz csatolva Magyarországhoz, vagy autonóm terület lesz, ezzel akarják elérni és nem eredménytelenül, hogy lebecsüljék és elégedetlenül fogadják mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a fenti bizalmas rendelet végrehajtásával a jelenlegi körülmények között biztosítani akarnak. A fent említett hírek elterjedésénél szerepet játszott a nemrégiben módosított román alkotmány magyarokra vonatkozó része. Varga és Vajda elvtársék hibája az, hogy nem látják tisztán a belső események helyzetét és fejlődését, azt, hogy amilyen mértékben megtisztul és megszilárdul a Párt és az államapparátus, mennél nagyobb mértékben érvényesül a párt tömegpolitikai munkája, olyan mértékben lesz ez kihatással az itt élő magyarság további fejlődésére. Nem látják azokat a pozitív eredményeket, amelyeket már eddig is elértek, figyelmüket csak a még meglévő hiányosságokra összpontosítják, így elveszítik a fejlődés perspektíváját. Az, hogy döntő kérdésnek tekintik a még meglévő hiányosság soron kívüli felszámolását, elvonja a figyelmüket a soron lévő, időszerű szervezési és nevelési feladatoktól, amellyel elősegíthetnék a magyarság még öntudatosabb, áldozatkészebb hozzájárulását a szocializmus építéséhez és a béke megvédéséhez. Lőrincz elvtársnál viszont az a hiba eddigi tapasztalataim alapján, hogy valóban tartózkodik minden olyan lépéstől, amely azt a látszatot keltené a vezető körök előtt, hogy elégedetlen az itt élő magyarság helyzetét illetően és sokszor igyekszik elfojtani olyan jogos kritikákat is amelyekkel a pártnak nyújtana segítséget bizonyos kérdések megoldásánál. Ezt a véleményt igazolják azok a kritikák és szemrehányások, amelyeket Lőrincz elvtársék különböző időkben kaptak szlovák vezető személyektől. Lőrincz elvtárs fenti magatartásiból adódik az a másik helytelen álláspont, amelyet elfoglal a magyar haladó hagyományok ápolásával kapcsolatban, hogy ellene van különböző évfordulók szélesebb körű megemlékezéséről azért, hogy ez magyar nacionalista színben tűnne fel. Ezt tapasztaltam Arany, Ady, József Attila évfordulók vidéki megrendezésével kapcsolatban és értesülésem szerint ugyancsak nagy harc folyt a CSEMADOK elnöki ülésén728 akörül, hogy szabad-e a CSEMADOK szervezeteinek március 15-én ünnepélyeket rendezni. Bizonyára nem könnyű Lőrincz elvtársnak a helyzete, amikor meg kell találni a helyes megoldást a sok komoly probléma között, de fenti magatartásával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy olyan elvtársak, mint Kugler és még sokan arra a helytelen álláspontra helyezkedtek, hogy követelésekkel lépnek fel a Párttal szemben. Füredi főkonzul MOL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 54. d., 002249/1952, gépelt, a szerző által aláírt tisztázat 728 Helyesen: elnökségi ülésén. 432
