Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)

Dokumentumok

Kezdtek megalakulni a helyi szervezetek. A mezei és aratási munkák megkezdéséig 26 helyi csoport alakult, az év végéig pedig 63 helyi csoport 3800 taggal kezdte meg működését. Ez természetesen még így puszta számokkal kifejezve is kevés, és ha még hozzávesszük, hogy a megalakult helyi csoportok jóformán csak műkedvelő színjátszásra szorítkoztak, amelynek már amúgy is volt tradíciója - sokszor nagyon rossz tradíciója - akkor ez igen gyenge eredmény.

A hiba nemcsak a Csemadok vezetőségében és a helyi csoportok rossz irányításában keresendő. Az akkor még befolyással bíró burzsoá nacionalisták megragadtak minden alkalmat, hogy egyrészt ellenségeskedést szítsanak a magyar és szlovák dolgozók között, másrészt minden eszközzel igyekeztek meggátolni a Csemadok fejlődését, és különböző módon korlátozták (pl. reszlovakizáltak nem léphettek be, az egyesületbe való felvétel nem történt közvetlenül, hanem azt az illetékes járási népnevelési szervek voltak hivatva felülvizsgálni, ami a vidéki szerveknél még akkor elég szép számban működő szlovák nacionalistáknak tág teret nyitott a különböző visszaélésekre). Hivatalos szlovák szervek nyíltan támadták a Csemadokot, teljesen dezavuálták, sőt azzal vádolta egy alkalommal Pavlík tájékoztatásügyi megbízott a Csemadok vezetőségét, hogy felélesztik a revizionizmus és a sovinizmus gondolatát, és méltó utódai a magyar grófoknak. A pozitív kritika mellett, amelyben kihangsúlyozta, hogy a Csemadok nem érdekvédelmi szerv (egyes helyi csoportok ezt valóban annak tekintették), nem az a hivatása, hogy a magyar nacionalizmust felélessze, nem mutatott rá arra, hogy mi a feladata, hogy tömegszervezetté kell válnia, amely egyenlő módon bekapcsolódik a szocializmus építésébe, és nem tette kritika tárgyává a szlovák részről megnyilvánuló nacionalizmust sem, így azt a látszatot keltette, mintha a hiba csak a Csemadokban lenne.

Ez a mesterséges elszigetelése a Csemadoknak azt vonta maga után, hogy úgy a központi, mint a helyi vezetők elfásultak és ez megmutatkozott természetesen az egész szervezet munkájában, amely nem tudott kitörni a szűk egyesületesdi légköréből. A helyi csoportok továbbra is majdnem csak a színjátszás mellett maradtak, de még ez sem volt kielégítő, mert gyenge vezetés mellett nem egyszer régi Színházi Életből kiszedett ponyva, kabaré, lapos színdarabokat adtak elő, melyeknek semmi nevelő, csak romboló hatásuk volt. Az 1949-es év folyamán 42 színjátszó csoport alakult, 24 egyesületi énekkar, mindössze 2 olvasó- és irodalmi kör, 1 sakk-kör és 4 tánccsoport. A Csemadok 1950 áprilisában megtartott közgyűlése nem gyakorolt bátor kritikát, nem mutatott rá elég nyíltan és konkrétan a hibákra mindkét részről, nagyrészt csak beszámoló jellege volt.

Az 1950. május havában megtartott IX. KSS-kongresszus bizonyos mértékben változásokat idézett elő a Csemadok fejlődésében is. Ezt megelőzően a CSKP IX. kongresszusán Gottwald köztársasági elnök lerakta Csehszlovákia felemelkedésének, szocialista felépítésének alapjait, valamint Široký elvtárs feltárta Szlovákia iparosításának hatalmas perspektíváit. A szlovákiai pártkongresszuson ugyancsak Široký elvtárs rámutatott a Szovjetunió és a cseh munkásosztály segítségére, hangsúlyozva ennek jelentőségét Szlovákia iparosítása terén. Ugyanakkor megjelölte a fejlődés kerékkötőjét, a burzsoá nacionalizmust és ennek hordozóit, Szlovákiában Husákot, Novomeskýt és ezek társait. Felszólítja őket önkritikára és ugyanakkor fokozott éberségre inti Szlovákia dolgozóit, elsősorban a Párt hű tagjait.

Ez a pártkongresszus elvileg tisztázta a burzsoá nacionalista ideológia veszedelmeit, de a gyakorlatban nem mutatkozott meg eléggé szembetűnően az eredmény, mert Husákék és Novomeskýék továbbra is megmaradtak vezető szerepben, és ha nem is nyíl369