Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
nem a legjobb emlékeket hagyták maguk után. Ilyesmi még azoknál a szakszervezeti üdülőknél is előfordult, akik a Tátrában vagy a cseh fürdőkben, illetve a Balatonon és a Szabadsághegyen töltve szabadságukat, különben egészbe véve komolyan előre vitték a két nép barátságát. Rendkívüli jelentősége volt azoknak az apró, gyakorlati kapcsolatoknak, amelyek egyes szervezetek vagy helyi szervek között alakultak ki, amikor pl. a sátoraljaújhelyi magyar határőrök segítettek learatni a nové mestoi660 termelőszövetkezet gabonáját vagy a ŐKD-üzemek661 dolgozói munkafelajánlást tettek az inotai erőmű berendezéseinek határidő előtti elkészítésére. Ha mégsem lehetünk megelégedve az elmúlt év eredményeivel, akkor ez azért van, mert sem a kulturális egyezményt, sem több más, fontos szerződést nem sikerült tető alá hoznunk, pedig idő lett volna rá bőven (kishatárforgalom, közös határpályaudvarok és vámkezelés, jogsegélyegyezmény, szociálpolitikai egyezmény, stb.). Ezeknek a szerződéseknek a megkötését nem csak a bürokrácia, az illetékes hivatalok lassú munkája akadályozta, hanem olykor a belátás és kölcsönös engedékenység hiánya is, mint pl. a kultúregyezmény esetében. A legutóbbi események - a Svermová-ügy - azt sugallják, hogy csehszlovák részről a beépült ellenség tudatosan gátolta a kapcsolatok további kiépítését, mi pedig elég könnyen lemondtunk a kezdeményezésről, amikor annak eredménytelenségét láttuk, de okait nem ismertük. Tény, hogy éppen az ellenség leleplezése után, az év vége felé és 1951 januárjában indul csak meg a két ország viszonylatában egy olyan egészséges mozgolódás, amely most már több eddig megoldatlan kérdés elintézésével biztat. Ez a legutóbbi időben tapasztalható változás nemcsak a hivatalos kapcsolatok (szerződések) ügyét viszi előre, hanem máris enyhítette a magánérintkezés sokak számára fájó problémáját. Most már előfordul, hogy az áttelepültek is meglátogathatják a másik országban maradt rokonaikat. Hogy ez a probléma nem lebecsülendő, bizonyítja az a körülmény, hogy az amnesztiarendelet kihirdetésekor a követséget és a pozsonyi főkonzulátust tömegesen keresték fel az áttelepültek. A szétszakított családok sorsa sokszor keserves. Általában a vízumkérdés több nehézséget okoz a két ország viszonyában, mint szabadna, sokszor hivatalos utazások húzódnak vagy maradnak el vízum hiányában vagy sürgős közös érdekeket nem lehet kielégíteni, bár az év vége felé itt is tapasztalható javulás. A gazdasági kapcsolatokra nagyjából szintén állnak az eddig mondottak, azzal a különbséggel, hogy az árucsere-forgalom, a beruházási szállítások és a műszaki együttműködés általában kielégítő volt az egész évben. Ezt nagyban elősegítette a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. Ennek ellenére a csorbatói egyezmény alapján felállított vegyesbizottság jóformán egész évben nem funkcionált, voltak el nem intézhető kérdések (pl. a komlódugványok ügye) és néhány komoly problémát, mint a Sajó vízszabályozási egyezményt és a nógrádszakállasi vasút ügyét csak az év végén lehetett megoldani. Az akkor ta paszta Iható javu lás, amelyről már volt szó, elsősorban gazdasági téren mutatkozott meg, így igen jó eredménnyel zárult a műszaki és tudományos együttműködési bizottság legutóbbi ülésszaka és a decemberi árucsere-tárgyalásokkal végül is mindkét fél őszintén meg volt elégedve. Az azóta lefolytatott tárgyalások egyenesen kitűnően sikerültek, úgy hogy itt értünk a legközelebb a szocialista kapcsolatokhoz. A kulturális kapcsolatoknál az év másik felében már erősen érezhető volt az egyezmény hiánya, mert addigra a kulturális együttműködés annyira kibontakozott és különösen 660 Slovenské Nové Mesteréi, Sátoraljaújhely Csehszlovákiához csatolt városrészéről van szó. 661 ČKD (Českomoravská-Kolben-Danék), az egykori Csehszlovákia legjelentősebb gépgyártó vállalata. 364
