Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Popély Árpád: A prágai és a magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság (1948 - 1956)
kori személycserék következtében a főkonzulátus tevékenysége 1948-1949 fordulóján gyakorlatilag megbénult, ami azt eredményezte, hogy érdemi jelentések ezekben a hónapokban jobbára a követségről érkeztek Budapestre. Bolgár Elek prágai követ terjesztette fel a magyar Külügyminisztériumba 1948. október 27-én többek között a magyar nemzetiségű személyek csehszlovák állampolgárságának visszaszerzését lehetővé tévő 245/1948 sz. törvény szövegét,84 amely jogi vonatkozásban az első lépés volt a szlovákiai magyarság helyzetének rendezése felé vezető úton. A jelentéshez fűzött minisztériumi feljegyzés a törvény visszásságai között említi, hogy noha az lényeges fordulatot jelent a magyar kisebbség életében, nem vonatkozik azokra, akik az első Csehszlovák Köztársaság idején sem rendelkeztek csehszlovák állampolgársággal, azokra, akiket magyarországi áttelepítésre jelöltek ki, sem pedig azokra, akik „súlyosan vétettek a Csehszlovák Köztársaság vagy népi demokratikus rendje ellen”, ezek alapján pedig nagy számú személytől lesz megtagadható az állampolgárság. Az anomáliák között említi a hűségfogadalom letételére előirányzott 90 napos határidőt, valamint azt is, hogy a törvény nem rendelkezik a vagyonjogi restitúció kérdéséről.85 Röviddel az állampolgársági törvény megszületését követően, 1948. november 4-én a Megbízottak Testületé rendeletet hozott a magyarok mezőgazdasági vagyonának az elkobzás alóli mentesítéséről. A rendelet a törvényhez hasonlóan számos korlátozást tartalmazott. Csak azokra vonatkozott, akik megszerezték a csehszlovák állampolgárságot, mezőgazdasági vagyonukat nem juttatták másnak, az elkobzás alól mentesülő földterület nem haladhatta meg az 50 ha-t, s kizárta a rendelet azt is, hogy a mentesítés következtében bármiféle kártérítési igény keletkezzék.86 A két jogszabály megszületése késztethette arra Csordás István pozsonyi alkonzult, hogy 1948. november 15-i jelentésében a szlovákiai magyarságot az őt „ismét jogokkal bíró emberré” tévő népi demokratikus rendszer „maradéktalanul őszinte és lelkes” támogatójának nevezze. „A pozsonyi magyar külképviselet álláspontja a magyarság problémáit illetően - szögezte le Csordás alkonzul - az itteni népi demokratikus kormányzatba vetett bizalom. A magyarság itteni sérelmei és problémái tekintetében kedvező megoldás várható éspedig a marxi-lenini elmélet alapján, mely nemzetiségre való tekintet nélkül emberi életet fog biztosítani a múlt téves és bűnös nemzetiségi üldözéseivel szemben.”87 Az alkonzul szavainak őszinteségéről utólag nehéz véleményt mondani, nem zárható ki azonban, hogy a csehszlovák népi demokratikus rendszerbe vetett bizalmat hangsúlyozó sorai a Wagner Ferenc emigrálása után a főkonzulátusra bizalmatlanul tekintő, s ott vizsgálatot elrendelő Külügyminisztérium jóindulatának elnyerését is célozták. Miután a Külügyminisztérium mindkét magyar külképviseleti szervet az állampolgársági törvény végrehajtásának figyelemmel követésével bízta meg, Bolgár követ december 2- án kelt jelentésében jelezte, hogy a törvény hatályát ki fogják terjeszteni a lakosságcsere 84 MOL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 50. d.t 782/pol/res/1948. A csehszlovákiai magyarokra vonatkozó állampolgársági törvény felterjesztése. 85 Uo. 86 Sbierka zákonov Slovenskej národnej rady. Ročník 1948, čiastka 12., vydaná 7. decembra 1948, 49. p.; a rendelet eredeti szlovák szövegét és magyar fordítását a prágai követség december 23-án terjesztette fel a Külügyminisztériumba (MÓL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 52. d., 01163/1948pol. A szlovákiai magyarok vagyonának az elkobzás alóli mentesítésére vonatkozó szlovák rendelet felterjesztése) 87 MOL, PN-TÜK, 35. d., 368/biz-1948. Adatok a szlovenszkói magyarokról. 34
