Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Popély Árpád: A prágai és a magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság (1948 - 1956)
tika alapelveivel összeegyeztethetetlen, polgári-nacionalista nemzetiségi politikának tartja.68 Miután az április 19-i jegyzékre és Rákosi másnapi levelére nem érkezett érdemleges csehszlovák válasz, a magyar kormány június 4-én újabb jegyzékben sürgette a nemzetiségi indoklással kibocsátott vagyonelkobzó végzések visszavonását, az érintettek kártalanítását, a deportáltak szabad költözési jogának biztosítását, vagyis hazatérésük engedélyezését, a magyar munkavállalóknak a csehekkel és szlovákokkal való egyenlő elbírálását, s a magyarok vagyonára kiírt ún. nemzeti gondnokság megszüntetését.69 A jegyzékre azonban, amely hét napon belüli választ kért, a megadott határidőn belül ismét nem érkezett kielégítő válasz, ezért a magyar fél 1948. június 12-én azonnali hatállyal felfüggesztette a lakosságcsere végrehajtását. Az állampolgárság visszaadása és a magyarellenes jogszabályok hatálytalanításának kérdése A szovjet diplomáciai érdeklődés és a magyar nyomásgyakorlás hatására a csehszlovák pártvezetés kényszeredetten bár, de mégiscsak hozzálátott a Csehszlovákiában maradt magyarok helyzetének valamiféle rendezéséhez. Szlovákia Kommunista Pártja (SZLKP) Központi Bizottságának Elnöksége már május utolsó napján háromfős különbizottságot hozott létre azzal a feladattal, hogy dolgozza ki és terjessze a pártvezetés elé a magyar kérdés rendezésére és a magyar pártvezetéssel folytatandó tárgyalásokra vonatkozó javaslatait.70 A magyar kisebbség helyzetének rendezésére kidolgozott javaslatokat a CSKP KB Elnöksége első ízben július 8-án tárgyalta meg, jóváhagyásukra és a kormány elé terjesztésükre az Elnökség július 19-i ülésén került sor. A kormány elé terjesztett határozattervezet kilátásba helyezte a magyarok csehszlovák állampolgárságának visszaadását, 50 hektárig terjedő mezőgazdasági vagyonuknak az elkobzás alóli mentesítését, a Csehországba deportált magyarok hazatérésének lehetővé tételét, a magyar nyelvű oktatás újraindítását, magyar nyelvű sajtótermék megjelentetését, s egy magyar ifjúsági és kulturális szervezet létrehozását. A pártvezetés ugyanakkor síkra szállt a lakosságcsere és a belső telepítés folytatása mellett, megengedhetetlennek tartotta az anyagi kártérítést, bármiféle kisebbségi statútum elfogadását, magyar politikai tömörülés vagy párt létrehozását, s a reszlovakizáltaknak a magyarság soraiba való visszatérését.71 A prágai pártvezetés július 8-án a magyar kommunistákkal való tárgyalások felvételéről és a magyar küldöttség pozsonyi meghívásáról is határozott. Miután Vladimír dementis csehszlovák külügyi államtitkár június 10-én még arról tájékoztatta M. A. Szilin prágai szov-68 Sipos Péter: Rákosi Mátyás és a szomszédos országok magyarságának ügyei 1945-1949. Világosság XXXIII. évf. (1992) 8-9. sz„ 715. p. 69 MÓL, KÜM-TÜk, Csehszlovákia, 49. d., 350/pol/res-1948, Jegyzék a csehszlovák kormányhoz. 70 A bizottság tagjai Gustáv Husák, a Megbízottak Testületének elnöke, Daniel Okáli belügyi megbízott és Edo Friš, a Pravda c. pártlap főszerkesztője voltak. (SNA, Ústredný výbor Komunistickej strany Slovenska - Predsedníctvo [Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága - Elnökség, továbbiakban: ÚV KSS - Preds.j, 789. d., Zápis zo zasadnutia Predsedníctva ÚV KSS 31. mája 1948) 71 A különbizottság javaslatait szlovák eredetiben közzétette Popély Árpád (szerk.): i. m. 44-47. p., magyar fordításban Vadkerty Katalin: A deportálások... i. m. 176-179. p.; a CSKP KB Elnökségének határozati javaslatát szlovák eredetiben Popély Árpád (szerk.): i. m. 50. p., magyar fordításban Szabó Rezső: A Csemadok és a Prágai Tavasz. Pozsony, Kalligram, 2004, 241. p. 31
