Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
végén megszűnt, annak tagjai azonban a titkárság különböző osztályán beosztást nyertek és így rugalmasabban és nem annyira izolálva, mint azt megelőzőleg intézhetik tovább a magyarsággal kapcsolatos ügyeket. A magyarlakta vidéken pedig a járási titkárok mellett rendszeresítve lett a magyar titkár is (s csak ott nem működnek, ahol arra megfelelően képzett párttagot nem találtak). A helyi szervezetekben pedig főleg azok kerülhettek funkciókba, akik, vagy szlovákoknak írták be magukat annakidején a jelentkezési ívbe, vagy pedig mint reszlovakizáltak s akik azóta ismét magyaroknak vallják magukat. A szakszervezetek vonalán nehezebben áttekinthető a kérdés, ui. csak az 1945 és 1946-os években tartották be a Szakszervezeti Tanács utasítását arra vonatkozólag, hogy magyar nemzetiségű nem lehet a szakszervezet tagja, majd, hogy lehet ugyan szakszervezeti tag, de semmilyen funkciót nem vállalhat. Az üzemekben dolgozó magyar nemzetiségűek fokozatosan beléptek a szakszervezetekbe s ott funkciókat is kaptak, úgyhogy e téren még az egyenjogúsítást megelőzően is lényegesen jobb volt a helyzet, mint pártvonalon, és a múlt év csak annyiban hozott változást, hogy a szakszervezetekbe való beözönlés meggyorsult. A nőszervezet terén az a helyzet, hogy bár külön magyar tagozat nincs, azonban a tagok között elég sok a magyar nemzetiségű (ez megnyilvánult főleg a március 4-5-én tartott kongresszuson, ahol a megjelentek jelentős száma magyar nemzetiségű volt). A magyar nyelvű tagozat hiánya viszont megakadályozza azt, hogy a magyar nők tömegesen lépjenek be a Szlovák Nők Demokratikus Szövetségébe. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetségnek magyar tagozata 1949. február végén alakult meg és a magyarlakta vidéken az év végén már 99 helyi csoportja működött (és közel 100 nem magyar nyelvű csoporttal - ahol magyar ifjúság van szervezve - tart fenn kapcsolatot). A csoportok gyakran szerepelnek vegyes szlovák-magyar kultúrprogrammal. Az Ifjúsági Szövetség magyar tagozatának kérdését a tagozat vezetőjének 12. sz. alatt mellékelt évzáró jelentése részletezi. VI. A szlovákiai saitó a magyarság helyzetéről A szlovákiai magyarság helyzetében az 1949. év folyamán bekövetkezett változással és az egyenjogúsítás terén megtett lépésekkel a szlovákiai napi sajtó is foglalkozott. Természetesen másképpen viszonyult ehhez a kérdéshez a szlovákiai magyar nyelvű sajtó (Új Szó) és másképpen a szlovákiai szlovák nyelvű napisajtó (Pravda, Ľud, Náš národ). A magyar nyelvű sajtó igyekezett a magyarságot tájékoztatni az elért eredményekről és főigyekezete arra irányult, hogy megértesse a dolgozó magyar tömegekkel azt, hogy az elszenvedett sérelmeiért közösen felelős az a magyar és szlovák burzsoázia, amelyik évtizedeken át szította a sovinizmus tüzét úgy a magyarok, mint a szlovákok között és hogy egyedül a szocializmus az, ami véglegesen, a teljes egyenjogúság alapján rendezheti a nemzetiségi kérdést. Igyekezett a nemzeti összetartozás helyett a dolgozó tömegek érdekazonosságát megértetni és eloszlatni azt a bizalmatlanságot, amely - az elmúlt események következtében - a magyar dolgozó rétegek részéről is megnyilvánult a szlovákokkal szemben. A magyar napisajtó - az Új Szó - munkája ismeretes és ezért ennek ismertetése itt mellőzhető. A szlovák nyelvű szlovákiai napisajtó, nevezetesen a Pravda, a KSS hivatalos lapja, a Ľud (Nép), a Demokrata Párt balszárnyából alakult Szlovák Megújhodás Pártjának a 316
