Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
melléklet), olyannyira, hogy az alakuló közgyűlés a hatóságilag még nem is engedélyezett alapszabály-tervezetet fogadta el, s így az alapszabályok jóváhagyásáig Qúnius végéig) a megalakult egyesület tényleges tevékenységet alig fejtett ki. Sőt az alapszabályok jóváhagyása után is és azzal ellentétben a Csemadok felügyeleti hatósága: a Tájékoztatási és Közművelődésügyi Megbízotti Hivatal körlevelekben tiltja meg a reszlovakizáltak részvételét a kultúregyesület munkájában s így megakadályozza Szlovákia egyes vidékein a helyi csoportok megalakulását. A nehézségek ellenére is - kezdetben spontán - egymás után alakulnak meg a helyi szervezetek, így (csak a városokat említve) március 20-án Érsekújvárott, majd június 22-én Léván, azt követően Rimaszombaton, szeptember 16-án Pozsonyban, stb., szemben pld. a kassai szervezet május 22-re tervezett alakuló közgyűlését (a reszlovakizációra való tekintettel) letiltják, úgy, hogy itt a kultúregyesület még a mai napig sem alakulhatott meg. 1950. január végéig kb. 80 helyi csoport alakult meg, kb. 5000 taggal. Főleg a megfelelő káderek hiánya, de részben a központi titkárság gyengesége következtében csak lassan tisztuló ideológiai zavarok jellemzik a vidéki szervezetek jelentős részének működését. Ugyanakkor, amikor egyes helyeken lényeges pozitív eredményeket ért el a kultúregyesület úgy a szocialista kultúra terjesztése, mint a magyar és szlovák dolgozó lakosság viszonyának megjavítása terén, másutt fokozták a szlovák részről megnyilvánuló bizalmatlanságot azzal, hogy a Csemadokban nem a szocialista kultúra magyar nyelven való terjesztése eszközét látták, hanem egy lehetőséget arra, hogy folytassák a múlt rendszer ún. „magyar kultúréletét”, s gyakran teljesen kispolgári, nívótlan, sőt egyes helyeken soviniszta, „búsmagyar”, revizionista szellemű szavalatok, színdarabok is előadásra kerültek. Ezen jelenségek ma már nagyrészt megszűntek ugyan, azonban az egyesület központi titkársága gyengeségét bizonyítja az, hogy többször megismétlődhettek, s főleg az „Új Szó” járult hozzá - kritikáival -, hogy az ideológiai kérdések tisztázása megindulhatott. Általában ott, ahol ideológiai zavarok nem voltak, a helyi hatóságok részéről az egyesület támogatást kapott s közös szlovák-magyar rendezvények, ünnepségek zajlottak le, míg másutt a helyi hatóságok akadályozták az egyesület munkáját s megnehezítették az ideológiai zavarok tisztázását is. A Csemadoknak lényegesebb rendezései: a Petőfi centenáris ünnepségek, néhány aratási ünnepély, megünnepelték a Csehszlovák Köztársaság alapításának és az Októberi Forradalom évfordulóit, részt vettek a szovjet barátság hónapjában, Sztálin születésnapja megünneplésében, stb. A Csemadok alakulása tette lehetővé, hogy a Magyar Könyvtárkiadó megkezdhette működését s így - bár szűk keretek közt - hozzájárult a szocialista irodalom magyar nyelvű terjesztéséhez (részletezve a 9. sz. mellékletben). Megállapítható, hogy az 1949-es évben a Csemadok még a szervezési nehézségekkel küzdött, s az elvégzett feladat - bár jelentős - nem áll arányban az elvégzendő feladatok nagyságával, az a tény azonban, hogy az 1949. év utolsó, illetve folyó év első hónapjában történt kedvező intézkedések, továbbá a közeljövőben sorra kerülő népszámlálás (és ezzel a reszlovakizáltak problémáinak likvidálása) elhárították, illetve elhárítják a fejlődést eddig akadályozó egyes lényeges körülményeket, lehetővé teszi, hogy az 1950. évben a Csemadok lényegesen közelebb kerüljön feladata elvégzéséhez. E szempontból különösen kedvező hatás várható a nemzeti bizottságok folyamatban levő átszervezésétől, melynek során a magyar ajkú lakosság arányszámának megfele311
