Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
hogy a tájékozódást 1949 februárjában beszüntették és 17 községben egyes osztályokban magyar nyelven is kezdtek tanítani. Ezt a szlovák-magyar nyelven folytatott oktatást 24 tanító végezte, akik közül 21 szlovák, 3 pedig reszlovakizált magyar volt. 1949 májusában végezték el a behatásokat, ahol újból felmerült a magyar alapfokú iskolák kérdése és 1949 szeptemberében - az iskolaügyi megbízott bejelentése szerint - 267 magyar osztály kezdte meg a működését. Városokban, nevezetesen járási székhelyeken sehol nincs még magyar nyelvű oktatás. A magyar tanítási nyelvű iskolák teljes hiánya okozta azt, hogy hozzávetőleg 850 csehszlovákiai magyar diák tanul Magyarországon. 1948 őszétől az áttelepülésre kijelölt szülők gyerekei csoportos útlevéllel utazhattak Magyarországra és térhettek haza, a többi azonban illegálisan járt át a határon. 1949 júniusában az összes Magyarországon tanuló gyermek közös útlevéllel térhetett haza és 1949 őszén ugyancsak csoportos útlevéllel mehettek vissza Magyarországra, sőt a karácsonyi szünidőt is otthon tölthették. Bár ez csak részmegoldás, mégis nagy segítséget jelent. Nagy nehézséget okoz azonban az, hogy a szülők gyermekeiknek pénzt Magyarországra nem tudnak átutalni. A magyar tanítóképzés majdnem teljesen szünetel és a magyar tanítóságban utánképzés jóformán nincsen. Kilátás van arra, hogy az 1950. év folyamán mindenütt felállítják a magyar tanítási nyelvű alapfokú iskolákat, tehát a városokban is, sőt megfog kezdődni a középiskolákon is a magyar nyelvű oktatás. Az iskolák megnyitásánál a szülők reszlovakizálását előreláthatólag már nem fogják figyelembe venni és a még állásban lévő magyar tanítóknál nem fogják alkalmazni a 63/1949 sz. törvényt. A magyar iskolaügy részletezését a 8. sz. melléklet tartalmazza. b) A saitó terén lényeges javulást jelent 1. ) az Úi Szó napilappá való fejlődése, 2. ) a Magyar Könyvtárkiadó működésének megindulása és egyéb könyvkiadók által magyar politikai és szépirodalmi művek megjelentetése, valamint magyarországi kiadású politikai és szépirodalmi művek itteni árusítása, 3. ) magyarországi lapok és folyóiratok itteni terjesztésének engedélyezése. 1.) Az „Új Szó” mint hetilap indult el 1948. december 15-én Lőrincz Gyula szerkesztésében, s a kezdeti 60 ezres példányszám rövid 3 hét alatt 83 ezerre emelkedett, majd fokozatosan visszasüllyedt 68 ezerre. 1949. május 1-től mint napilap jelenik meg úgy, hogy a hetilap folytatásaként a csütörtöki szám nagyobb terjedelemben és nagyobb példányszámban jelenik meg. A csütörtöki szám 42.000 példányszámmal indult, de fokozatosan 28 ezerre morzsolódott le, míg a tulajdonképpeni napilap a kezdeti 20 ezerről visszasüllyedt 11.500-as mélypontra, majd ismét emelkedve jelenleg 16 ezres példányszámot ér el. Egyes ünnepi számok lényegesen nagyobb példányszámot érnek el (pld. a Sztálin-szám 39 ezer példányt). A lap példányszámának csökkenése természetes következménye annak, hogy a magyar lakosság túlnyomó többsége ellenzéki lapot várt, amely főleg sérelmekkel foglalkozik, s a „magyarság harcos orgánuma” lesz, s mivel ezt a szerepet a lap természetesen nem tölthette be - hanem a KSS politikáját tolmácsolta -, először elfordultak a laptól a kommunistaellenesek, majd azok, akik a szlovák lapokat is megértik (azért, mert technikai-for-307
