Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)

Dokumentumok

megváltozására: január 6-án összeült a szlovák kommunista párt Elnöksége, amelyen Široký megbízásából a Párt Magyar Bizottságának tagjai,579 Lőrincz Gyula és Fábry István elvtársak részletes beszámolót tartottak a szlovákiai magyarság problémáiról, rámutattak a hibákra és megjelölték a feladatokat. Maga az a tény, hogy egy ilyen eléggé kritikus hangú beszámolóra sor kerülhetett, igen jó jel, de még jobb, hogy az Elnökség többsége pozitiven, marxistához illően fogadta a kritikát és Pavlík tájékoztatási megbízottat, aki nacionalista szempontból szólalt fel, élesen támadták. (Ez különben egyesekben azt a véleményt keltette, hogy Pavlík pozíciója megingott.) Az is biztató momentum, hogy Okáli belügyi megbízott tartózkodó magatartást tanúsított, bár demagóg érvelésével sikerült megakadályoznia, hogy komoly megtorlásokat helyezzenek kilátásba azokkal szemben, akik magyarellenes intézkedéseket tesznek. (Okáli azzal érvelt, hogy erre nincs szükség, mert a fennálló törvények ezt úgyis lehetetlenné teszik.) Az elnökségi ülésen különben Bašťovanský főtitkár kijelentette, hogy a magyarok érthető érzékenysége miatt ügyeiket bizonyos esetekben még a szlovákok problémáinál is kedvezőbben kell elintézni.

Az elnökségi ülés különben konkrét határozatokat is elfogadott. Elhatározták, hogy magyar nyelvű földműves- és szakszervezeti folyóiratokat adnak ki, magyar középiskolákat állítanak fel és nem veszik figyelembe a 63/49 számú törvényt, amely eddig lehetetlenné tette a magyar tanítók alkalmazását. A határozatok végrehajtása persze nem könnyű, mivel rendkívüli kádernehézségekbe ütközik. Ennek ellenére máris több konkrét intézkedés történt, így pl. nekilendült a CSEMADOK helyi szervezetinek tevékenysége (amit Pavlík mindeddig, amennyire lehetett, akadályozott), sőt a CSEMADOK-ot illetve elnökét, Lőrincz Gyulát bevették a Szlovák Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottságába. Hideghéten állandó magyar pártiskolát állítottak fel. Megkezdődtek egy magyar vándorszínház megszervezésének előkészületei is. És egy negatívum, amely szintén jelentős: nem hajtották végre Okálinak azt a bizalmas rendeletét, amely a deportálások idején Magyarországra menekült, majd később visszatért magyarok kitoloncolásáról intézkedett. A fentiekhez még hozzá kell számítani Gottwaldnak a sajtóban is közölt köszönetét, amellyel a trencsénteplici magyar tanítói átképző tanfolyam hallgatóinak üdvözletét nyugtázta. Idetartoznak azok a jelek is, amelyek arra mutatnak, hogy idén nagyobb arányú magyar nyelvű könyvkiadás alakul ki Szlovákiában. (1949-ben a Tatran kiadó 23 magyar publikációt adott ki összesen 144.500 példányban.)

A magyar-csehszlovák együttműködés is szépen alakult az elmúlt hónapban. Az egyetlen komolyabb kérdés, amelyben nem sikerült megállapodni, a kulturális egyezmény volt, mert csehszlovák részről nem voltak hajlandók hozzájárulni ahhoz, hogy a két ország nemzetiségeinek kulturális jogait az egyezmény biztosítsa. Ettől eltekintve azonban számos konkrét esetben alakult ki komoly együttműködés nemzetközi kérdésekben Magyarország és Csehszlovákia között. Ilyen kérdések voltak: az Egészségügyi Világszervezettel szemben való egységes fellépés, egységes állásfoglalás a Nemzetközi Vasútszövetség a spanyol vasutakkal szemben és Indonézia elismerésének kérdése. Nem sikerült viszont egységes állásfoglalást kialakítani az EGB vámegyezmény-tervezetével szemben.

Januárban számos hivatalos magyar vendég is megfordult Prágában, mint pl. a magyar rádió küldöttsége, a magyar Duna-bizottság, a magyar pénzügyi bizottság, a magyar normavizsgáló küldöttség. A két ország kapcsolatának elmélyítését célozta az a két csehszlovák javaslat, amely az egyházi hírek kölcsönös kicserélésére és a szorosabb egészségügyi együttműködésre vonatkozott. Ugyanezt a célt szolgálta az ifjúság vezetőinek tisz579 A Magyar Bizottság volt tagjairól lehet csupán szó, a Bizottságot ugyanis a szlovák pártelnökség 1949. november 21-én feloszlatta.

295