Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)

Dokumentumok

nemzetiségeinek munkásai együttműködjenek.” És ebből a politikából következik, amit Falt'an földművelésügyi megbízott mondott: „A hazatérők annyira ragaszkodnak eredeti vagyonukhoz, hogy több esetben erőszakosságra került sor, a visszatelepítettek és a házaikba telepítettek között, úgyhogy az egyenetlenségek elintézésében igénybe kellett venni a közbiztonsági testület tagjait. A tavaszi munkálatok megkezdésével szaporodnak a tulajdonháborítási esetek. A verekedés, veszekedés és fenyegetőzés napirenden van.” A hatóságok látták politikájuk sikertelenségét, hisz általános jelenség volt, hogy a visszatérő magyarok másod- és harmadnapra elhagyták a nekik juttatott házakat s rokonaikhoz és ismerőseikhez költöznek, a legtöbb esetben eredeti lakóhelyükre, amelyben reemigránsok vagy telepesek laktak. így keletkeztek az erőszakos foglalások, a verekedések és veszekedések. A visszatérőknek ez az ellenőrizhetetlen vándorlása lehetetlenné tette nyilvántartásukat és a munkafolyamatba való bekapcsolásuk lényegesen elhúzódott. A cseppfolyós állapotnak véget kellett vetni. Evégből összehívták az érsekújvári konferenciát, melyen Bašťovanský főtitkár így beszélt: „Senkinek nem áll jogában hozzányúlni másnak a vagyonához, még akkor sem, ha saját vagyonáról van szó, ami jogerősen el lett kobozva. A magyar polgárok számára rendes életfeltételeket kell biztosítani, lakásokat és lehetőleg földeket is. Ki kell utalni részükre az elkobzott nagybirtokokból, a földreform-revízióból, esetleg nemzeti gondnokká kinevezni azokra a birtokokra, melyeknek tulajdonosai vétettek a törvény ellen.” A konferencia eredményeként bizottságokat alakítottak, melyek hivatva voltak az elhelyezést intézni. Később azt látjuk, hogy a bizottságok működése nem jár eredménnyel. A szlovák kommunista párt magyar bizottsága a központi vezetőségnek adott beszámolójában megállapítja, hogy a Csehországból visszatértek a legtöbb esetben a nekik kiutalt földeket visszautasítják, mert semmilyen gazdasági felszereléssel nem rendelkeznek és így nincs módjukban a földeket megművelni, sok esetben még a legszükségesebb bútoraikat sem kapják vissza. Ezért javasolják, hogy vizsgálják felül a telepesek juttatását is, ne tegyenek kivételt szlovákok és magyarok között. Egyben intézkedést kérnek az önkényeskedők ellen. A deportáltak elhelyezése tovább vajúdik, a rosszul értelmezett és közös nevezőre hozott nemzetiségi és osztálypolitikának lett a következménye - deportáltak problémáinak megoldásából - a „Déli akció” is. De a deportáltak problémáinak megoldhatatlansága csak az egyik tényezője volt a Déli akciónak, másik a „megbízhatatlanok eltávolításának” jelszava alatt újabb deportálást készítettek elő. Nem tettek különbséget szegényparaszt, kulák, munkás között, csupán magyar és szlovák között. Nem kétséges, hogy újból burzsoá nacionalista eszközökkel nyúltak a nemzetiségi kérdéshez és az ilyen politika csak hátráltatja a szlovákiai magyarok bekapcsolódását a szocializmus építésébe Csehszlovákiában. A nacionalizmus a népek áfiuma és különösen akkor veszedelmes, ha „nem olyan átlátszó, mert szocialista frázisokkal ügyesen eltakarják, de éppen ezért annál ártalmasabbak a proletariátusra". A kérdés értékelésénél - a szlovákiai magyarok helyzetében - Sztálin elvtársnak ezek a szavai a lényegre mutatnak, különösen, amikor a magyar-csehszlovák viszony rendezésénél Szlovákia egynémely vezető politikusa a magyarok nemzetiségi problémájával operál. Az elmúlt évben még érezni lehetett Sztálin elvtársnak azokat a szavait is, melyek azokra vonatkoznak, akik elfelejtik, hogy „a nacionalista megtorló intézkedések politikája veszedelmes a proletariátus ügyére. Ez a politika elvonja a széles rétegek figyelmét az osztályharc kérdéséről és a nemzeti kérdések irányába tereli.”

Tisztában vagyunk azzal, hogy a szlovákiai magyarok között nagyon sok reakciós van, de épp úgy a szlovák tömegekben is. A kapitalizmusból a szocializmusba haladó úton viszont nem célravezető csak a magyar reakció ellen harcolni azzal, hogy az összes magya-291