Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Popély Árpád: A prágai és a magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság (1948 - 1956)
Szlovákiában hátrahagyott ingatlan vagyonuk elkobzását és a vagyonba betelepült szlovák bizalmiaknak való átadását.55 A kormány ezt követően április 13-án kiadott 76/1948 sz. rendeletével a magyarok és németek számára lehetővé tette az ideiglenes csehszlovák állampolgárság visszaszerzését, az április 16-i 77/1948 sz. belügyminiszteri hirdetmény pedig kimondta, hogy a magyarok hat hónapon belül kérvényezhetik állampolgárságuk visszaadását, de csak azok, akik állandó lakhelye Csehországban van, vagy családtagjaikkal legalább egy éve ott tartózkodnak, esetleg ezt követően települnek át a cseh országrészekbe.56 A két jogszabály elsődleges célja nem a magyarok csehszlovák állampolgárságának rendezése, hanem a deportáltak Csehországban tartása volt. Ezt támasztja alá a kormányrendelet azon kitétele is, amely szerint az állampolgársági kérelem csak három év eltelte után intézhető el véglegesen. Az állampolgárságot kérelmezőkkel olyan nyilatkozatot írattak alá, amelyben vállalták, hogy a Belügyminisztérium által meghatározott helyen telepednek le, s amennyiben nem tartják be a kötelezettségüket, megvonható tőlük az ideiglenes csehszlovák állampolgárság.57 A februári hatalomváltás tehát jó ideig a legcsekélyebb fordulatot sem eredményezte a magyar kérdés kezelésében. Wagner Ferenc pozsonyi konzul ezért a szlovákiai magyarság február utáni helyzetét összegző 1948. június 16-i jelentésében - miközben már utal arra is, hogy különböző hírek szerint a magyarok „bizonyos fokú kisebbségi életlehetőséget”, sajtót és iskolákat fognak kapni - a következőket volt kénytelen megállapítani: „A februári részleges rendszerváltozásnak csupán első néhány órájában lehetett hinni a magyar kérdésnek az eddigitől eltérő kezelésében. Ez a hit eléggé téves illúziókban gyökerezett, mert reális érzékkel nem lehetett arra gondolni, hogy a csehszlovák politikusok egyszeriben feladják az új köztársaság alapépítményét, a kassai programot. Erre sem a csehszlovák baloldal, sem pedig a jobboldali urak nem törekedtek. A februári események tehát azonkívül, hogy eléggé nagy mértékben megváltoztatták az ország gazdasági és közigazgatási szerkezetét, ezeken túlmenőleg nem jelentettek lényeges irányváltozást. A magyar kérdést a mértékadó politikusok továbbra is a kassai program szemmértékével elemzik.”58 A következtetések nem voltak alaptalanok, hiszen a kisebbségellenes politika első számú szószólói korábban éppen a februárban hatalomra jutott kommunisták voltak. A szlovák kommunisták befolyásos vezetői közé tartozott többek között az a Gustáv Husák, akinek belügyi megbízottként, majd a Megbízottak Testületé elnökeként meghatározó szerepe volt a magyarellenes intézkedések meghozatalában. Ugyancsak kommunista volt Vladimír dementis külügyi államtitkár, a lakosságcsere egyik fő diplomáciai előkészítője, Daniel Okáli áttelepítési kormánybiztos, a magyarországi szlovákok áttelepülését irányító Csehszlovák Áttelepítési Bizottság elnöke, valamint Ján Čech, a magyar lakosság magyarországi áttelepítését és csehországi deportálását is levezénylő Szlovák Telepítési Hivatal vezetője. 55 NA ČR, Úrad Predsedníctva vlády - béžná spisovná (Kormány Elnökségi Hivatala - rendes irattár), 880. d., Usnesenľ 1. schúze čtvrté vlády, konané dne 5. bŕezna 1948; uo. Usnesení 4. schúze čtvrté vlády, konané dne 19. bŕezna 1948. 56 S birka zákonu a naŕízení republiky Československé. Ročník 1948, částka 31. 781-782. p.; a két jogszabályt magyar fordításban közzétette Popély Árpád - Šutaj, Štefan - Szarka László (szerk.): i. m. 271-274. p. 57 NA ČR, ÚV KSČ, f. 23, a. j. 354. 58 MOL, PF-TÜK, 17. d., 104/pol.-1948. A szlovenszkói magyarság helyzete (február 20.-június 16.) 28
