Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
2. sz. melléklet Feljegyzés Folyó hó 12-én felkerestem lakásán Lőrincz Gyulát (Új Szó főszerkesztője, Csemadok elnöke, KSS Magyar Bizottságának tagja), aki nálam érdeklődött a „Juh” akció felől. Csodálkozásomnak adtam kifejezést, hogy ő - aki a legilletékesebb volna e kérdésben nyilatkozni - nálam érdeklődik. Flosszasan kifejtette, hogy az egész akciót távollétében, nélküle tervezték, erről csak akkor szerzett tudomást, amikor már változtatni lehetetlen lett volna bármin is. Tragikusnak minősítette a kialakult helyzetet, mely romba döntötte a magyar nemzetiségűek közötti lassú, szívós munkával eddig elért eredményeket. Szinte szemrehányóan jelentette ki, hogy nem érti, hogy én „eddig hagytam elfajulni a dolgokat”, illetve, hogy „a magyar kormány nem akadályozta meg ezt az újabb deportálást”. Érthetetlennek minősítettem ezen megjegyzését, kifejtve azt, hogy neki elsősorban tudatában kell lenni annak, hogy az itteni magyar kisebbség problémáinak megoldása nem az MDP, hanem a csehszlovák KP feladata, s nem lehetek illetékes én befolyni az itteni ügyek intézésébe, ellenben neki az annál inkább kötelessége, s pártfunkcióinál, kitűnő kapcsolatainál fogva erre lehetősége is inkább van, mint bárkinek az itteni magyar elvtársak között. Erre úgy reagált Lőrincz elvtárs, hogy ismételten kifejtette, hogy nem folyt be az akció előkészítésébe, s így ezért semmiféle felelősséget nem vállal, s nincs is módjában semmit sem tenni, mert már egyszerű érdeklődését is durván elutasította Kugler elvtárs (aki a KSS Magyar Bizottság földmíves tagozatának titkára s aki szervezi az akciót ), azzal vádolva őt, hogy azért nem tetszik neki az akció, mert a nagybátyját is el fogják szállítani. Erre hivatkozva ismételten kijelentette, hogy nem hajlandó egyetlen lépést sem tenni, sőt azzal a tervvel foglalkozik, hogy visszavonul minden politikai szerepléstől, „úgysem tudom elérni a legminimálisabb eredményt sem” - mondotta. Elmondotta, hogy a közelmúltban Perbete községben magyar nemzetiségű volt uradalmi cselédektől azzal az indokolással vették el az 1-1 holdas birtokaikat, hogy azt a Florthy-rezsimben kapták, s hogy az állami birtoknak arra szüksége van. Azóta futkos, kérvényez az elkobzó határozat visszavonása érdekében s csak halvány reménye van a sikerre egy ilyen kirívó igazságtalanság esetében is. Ismételten felhívtam figyelmét arra, hogy a legkényelmesebb, de kommunistához legkevésbé méltó álláspontra helyezkedett azzal, hogy „mossa kezeit”, másokra hárítja a felelősséget, s ahelyett, hogy egy általa is helytelennek, károsnak vélt akció megakadályozása, vagy legalábbis káros következményeinek csökkentése érdekében a lehetőségei maximumáig harcolna, de legalább a hozzá közel álló - s valószínűleg helytelenül informált - Široký elvtárs előtt megvilágítaná a „Juh” akció minden oldalát, bezárkózik szobájába - s plakátot fest. Csak ennyit válaszolt erre: „Könnyű neked így beszélni - nálatok a Rajkok már börtönben vannak...” A továbbiakban közölte, hogy úgy informálták őt, hogy Szkladán elvtárs dr. Flusáknál tett látogatása során helyeselte a „Juh” akciót, eztő nem hitte ugyan el, azonban erősen tartja magát ez a hír, sőt az is, hogy az akció lefolytatásában az MDP és a csehszlovák KP előzetesen megállapodtak. Mindenesetre kitűnő eszköz arra - mondotta -, hogy az itteni magyar tömegeket szembeállítsák nem csak az itteni párttal, hanem az MDP-vel is. Ezeket a híreszteléseket visszautasítottam. 251
