Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)

Popély Árpád: A prágai és a magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság (1948 - 1956)

Országos Levéltárban, a Külügyminisztérium és a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság irattárában elhelyezett jelentéseik sokasága tanúskodik.31

2. A magyar politikai aktivitás időszaka

A proletár internacionalizmus dogmája a kisebbségi kérdést egyrészt megoldottnak, másrészt az egyes szocialista országok belügyének tekintette. A köztudat szintén olyan képet őriz a magyar kommunista vezetésről, különösen pedig a Rá kosi-éráról, mint amely teljességgel közömbös volt a szlovákiai magyarság helyzete, s általában a nemzetiségi probléma iránt. A prágai és a pozsonyi - s valószínűleg nem csak a csehszlovákiai, hanem a Magyarországgal szomszédos országokban működő valamennyi - magyar külképviseleti szervtől beérkezett diplomáciai jelentések ugyanakkor az eddiginél jóval árnyaltabb képet tárnak elénk a legfelsőbb magyar pártvezetésnek és a magyar diplomáciának a nemzetiségi kérdéshez és a határon túli magyarsághoz való viszonyulásáról. A szomszédos országokban szolgáló magyar diplomatáknak, a külügyi apparátus és a pártvezetés tagjainak, még ha eredendően érzéketlenek is voltak a kérdés iránt, a magyar kisebbségek helyzetével szembesülve valamiképpen állást kellett foglalniuk, s - a budapesti kormányzatok magyarságpolitikáját vizsgáló Bárdi Nándor szavaival élve - „lassan-lassan elnemzetiesedtek”.32

A prágai magyar követek, illetve nagykövetek33 (Bolgár Elek,34 Szkladán Ágoston,35 Boldoczki János,36 Horváth Imre37 és Gábor József38) kivétel nélkül, s - Wagner Ferenc39 és

31 A pozsonyi Meghatalmazotti Hivatal iratanyaga az 1950-es években sajnálatos módon nagyrészt megsemmisült. (Vö. Kugler József: A szlovákiai [felvidéki] magyarság második világháború utáni jogfosztásának kérdése, illetve a lakosságcsere az elmúlt félévszázad magyar [magyarországi] történetírásában, emlékezetében. In Sáposová, Zlatica - Šutaj, Štefan [Eds.]: i. m. 117. p.)

32 Vö. Bárdi Nándor: lény és való. A budapesti kormányzatok és a határon túli magyarság kapcsolattörténete. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó, 2004, 91-92. p.

33 Csehszlovákia és Magyarország 1954 februárjában egyezett meg diplomáciai kapcsolataik nagyköveti szintűvé emeléséről, a prágai magyar és a budapesti csehszlovák követség nagykövetséggé alakításáról. (MÓL, KÜM-admin., Csehszlovákia, 6. d., 01315/1954. Prágai és budapesti követségek átalakítása nagykövetségekké)

34 Bolgár Elek (1883-1955): kassai születésű jogász, történész, 1918-ban a kommunista párt alapító tagja. A Tanácsköztársaság idején bécsi követ, majd külügyi népbiztoshelyettes volt, 1937-1944 között a Szovjetunióban élt. 1946-47-ben külügyminiszter-helyettes, 1947 decemberétől 1949 júliusáig prágai, majd 1951-ig londoni követ.

35 Szkladán Ágoston (1899-1963): eredetileg kőműves, 1917-től a szociáldemokrata párt tagja, majd 1945-től a kommunista párt tagja és tisztségviselője, 1947-től országgyűlési képviselője. 1949 júliusától 1950 júniusáig prágai, ezt követően moszkvai, ulánbátori és pekingi követ volt.

36 Boldoczki János (1912-1988): politikus, eredetileg mezőgazdasági munkás, napszámos. 1931-ben belépett a szociáldemokrata pártba, 1944-től a kommunista párt tagja és tisztségviselője, az Ideiglenes Nemzetgyűlés szlovák nemzetiségi képviselője, 1948-50 között a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára volt. 1950 júliusa és 1953 júliusa között prágai követ, utána 1956-ig külügyminiszter, 1956-60 között moszkvai nagykövet.

37 Horváth Imre (1901-1958): politikus, eredetileg műszerész, majd gépészmérnök, 1918-ban a kommunista párt alapító tagja. 1922-33 között a Szovjetunióban élt, hazatérése után 10 évig raboskodott. 1945-ben külügyi szolgálatba lépett, 1949-51 között washingtoni, 1951-53 között londoni, 1953 szeptemberétől 1956 júniusáig prágai követ, ill. nagykövet, majd haláláig külügyminiszter volt.

38 Gábor József (1893-1964): politikus, diplomata, eredetileg szobafestő, 1910-től a szociáldemokrata párt tagja. 1915-ben orosz fogságba esett, ahol belépett a bolsevik pártba, vöröskatona lett, majd szovjet állami és pártfunkciókban tevékenykedett. Hazatérése után 1944-45-ben kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter, 1950-54 között ankarai követ, 1954-56-ban szófiai nagykövet, 1956 augusztusától 1959 márciusáig prágai nagykövet volt.

24