Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Popély Árpád: A prágai és a magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság (1948 - 1956)
89 660-at telepítettek át Magyarországra.12 Magyar adatok szerint a Magyarországot elhagyó szlovákok száma 71 215, a Csehszlovákiából áttelepített, ill. áttelepült magyaroké pedig összességében 87 839 volt.13 A lakosságcsere-egyezmény megkötésével még nem múlt el a teljes magyar lakosság kitelepítésének a veszélye, az áttelepülni szándékozó magyarországi szlovákok és a kitelepíthető magyarok számával elégedetlen csehszlovák kormány ugyanis az 1946. július 29-én megnyílt párizsi békekonferencián bejelentette további 200 000 csehszlovákiai magyar egyoldalú áttelepítésére vonatkozó igényét. A békekonferencia azonban az erőteljes szovjet támogatás ellenére, elsősorban az amerikai és a brit delegáció elutasító álláspontja következtében elvetette a csehszlovák transzferjavaslat belefoglalását a magyar békeszerződésbe.14 Hivatalosan a hárommillió szudétanémet kitelepítése után előállt csehországi munkaerőhiánnyal indokolták, valójában azonban a kikényszerített lakosságcserétől ódzkodó Magyarországra való nyomásgyakorlást szolgálta a magyar lakosság országon belüli széttelepítése, vagyis csehországi deportálása. A közmunkáról rendelkező 88. sz. elnöki dekrétumra hivatkozva elrendelt, karhatalmi erők igénybevételével lebonyolított deportálás, vagy ahogyan hivatalosan nevezték, a „munkaerő-toborzás” két hullámban zajlott. Míg az 1945 őszén végrehajtott első deportálási hullám 9247, addig az 1946 novembere és 1947 februárja közötti második hullám 41 666 személyt érintett. A két deportálási hullámot leginkább az különbözteti meg, hogy amíg az előzőben elsősorban munkaképes férfiakat kötelezték csehországi munkára, akik ráadásul az év végén hazatérhettek otthonaikba, a második már szisztematikus kitelepítési akció volt, amely során egész családokat, nőket, gyermekeket és öregeket szállítottak embertelen módon, fűtetlen tehervagonokban Cseh- és Morvaországba. Hátrahagyott vagyonukat előbb lefoglalták, majd 1948 tavaszán elkobozták és a vagyonba betelepült szlovák telepeseknek adták.15 12 Slovenský národný archív (Szlovák Nemzeti Levéltár, továbbiakban: SNA), Ústredný výbor Komunistickej strany Slovenska - generálny tajomník (Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága - Főtitkár, továbbiakban: ÚV KSS - GT), 2195. d„ 521/5, Konečná správa o činnosti ČSPK v Maďarsku 1946-1948. (A Csehszlovák Áttelepítési Bizottságnak a lakosságcsere számszerű adatait tartalmazó zárójelentéséből részleteket közöl Popély Árpád [szerk.j: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez I. Spisy k dejinám Maďarov v Československu v rokoch 1948-1956 I. Somorja/Šamorľn, Fórum Kisebbségkutató Intézet/Fórum inštitút pre výskum menšín /Fontes Históriáé Hungarorum 4./, 2008,127-131. p.) 13 MOL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 53. d., 1691/pol-1949, Az áttelepítés befejezéséről szóló statisztika. (A lakosságcserére lásd többek között Vadkerty Katalin: A belső telepítések és a lakosságcsere. Pozsony, Kalligram /Mercurius Könyvek/, 1999; Molnár Imre - Szarka László (szerk.): Otthontalan emlékezet. Emlékkönyv a csehszlovák-magyar lakosságcsere 60. évfordulójára. Komárom, MTA Kisebbségkutató Intézet - Kecskés László Társaság, 2007; Szederjesi Cecília (összeáll, és szerk.): „Vonatok északnak és délnek". A második világháborút követő szlovák-magyar lakosságcsere története és következményei. Salgótarján, Nógrád Megyei Levéltár /Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 57./, 2010; Sáposová, Zlatica - Šutaj, Štefan (Eds.): Povojnové migrácie a výmena obyvateľstva medzi Československom a Maďarskom. Prešov, Universum, 2010) 14 A csehszlovák transzferjavaslat vitájára bővebben lásd Krno, Dalibor M.: A békéről tárgyaltunk Magyarországgal. Budapest, [k. n.], 1992, 58-83. p.; Balogh Sándor: A népi demokratikus Magyarország külpolitikája 1945-1947. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1982, 245-249. p.; Fülöp Mihály: A befejezetlen béke. A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar békeszerződés (1947). Budapest, Püski, 2008, Második, bővített kiadás, 247-276. p.; Romsics Ignác: Az 1947-es párizsi békeszerződés. Budapest, Osiris Kiadó, 2006, 212-223. p. 15 A csehországi deportálásra lásd Vadkerty Katalin: A deportálások. A szlovákiai magyarok csehországi kényszerközmunkája 1945-1948 között. Pozsony, Kalligram /Mercurius Könyvek/, 1996; Šutaj, Štefan: Nútené presídlenie Maďarov do Čiech. Prešov, Universum, 2005; utóbbit magyar fordításban Šutaj, Štefan: A magyarok Csehországba való deportálásának előfeltételei és okai. In uő: Magyarok Csehszlovákiában 1945-1948 között. Tanulmányok a beneši dekrétumokról, a csehországi deportálásokról és a lakosságcseréről. Budapest, Lucidus Kiadó/Kisebbségkutatás Könyvek/, 2008, 79-232. p. 20
