Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)

Dokumentumok

Jelentem, hogy az „Új Szó” példányszámainak csökkenése több esetben beszélgetés tárgyát képezte köztem és Lőrincz Gyula, a lap főszerkesztője között.487 Összefoglalva az alábbiakkal magyarázható a lap példányszámainak esése:

1. ) A felszabadulás óta történtek következtében az itteni magyarság ellenzéki lapot várt, amely nemcsak hogy foglalkozik a magyarság sérelmeivel, de harcos orgánuma is lesz a tényleges egyenjogúsításnak.

Ezt a szerepet természetszerűleg a lap nem töltheti be, sőt még csak nem is foglalkozhat azzal a küzdelemmel, melyet a Magyar Bizottság ténylegesen és szívósan folytat. Nemcsak a tömegek, de a vidéken élő - a központtal legfeljebb csak levelező kapcsolatban álló - elvtársak sem bírnak tudomással a küzdelemről, s így előttük a lap szerkesztői és a Magyar Bizottság „megalkuvó, gerinctelen, erkölcstelen" társaságnak tűnik fel. (Idézek dr. Simainak hozzám intézett leveléből: ”A magam részéről véglegesen döntöttem: ezzel a társasággal minden együttműködést megszüntetek. Erkölcsileg lehetetlenség a Lőrincz- Fellegi—Fábry stb. társasággal közösen dolgozni és ocsmány üzelmeiket fedezni.”)

Ezt a hangulatot a magyar iskolák s a magyar kultúregyesület körüli huzavona, valamint az „Új Szó”-ban megjelenő egyes cikkek váltják ki.

Csak illusztrációnak mellékelem (1. számú melléklet)488 a lap május 21-i ifjúsági mellékletében minden kommentár nélkül megjelent hozzászólást, melyre csak az ifjúsági melléklet június 5-i számában válaszolt a szerkesztőség,489 miután ezért a cikkért több oldalról szemrehányásokkal illették a szerkesztőséget, sőt, magam is helytelenítettem azt, hogy ilyen cikket úgy hoz le a szerkesztőség, hogy a kérdéssel kapcsolatos - ezen konkrét esetben ellenkező - véleményét a cikk megjelenésével egyidejűleg nem közli.

Tény az, hogy a Magyar Bizottság, s így a lap is, két malom között őrlődik: egyrészt a tömegek nyomják, kényszeríteni akarják nagyobb aktivitásra, másreszt pedig egyes vezető funkcionáriusok részéről állandóak a szemrehányások, több ízben kifogás tárgyává tették, hogy a magyarok ügyével többet foglalkozik a kelleténél és nem elég konstruktív formában. Egyes cikkeit részekre szabdalva analizálják, sovinizmust fedeznek fel még a sportrovatban is, pld. kifogás tárgyává tették azt, hogy a két csehszlovák labdarúgócsapat budapesti vereségét az „Új Szó” sportrovata alcímében úgy kommentálta, hogy: „Előrelátható volt, hogy a budapestiek minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy a magyar válogatott prágai vereségét rehabilitálják. Ez a csapatok közti mérkőzéseken teljes mértékben sikerült. A prágai vereséget kamatokkal együtt visszafizették.”

2. ) Tény az, hogy a „szlovákok nemzeti öntudatosítása" és így a magyarellenes intézkedések meghozatalánál is a KSS nagyon fontos szerepet vállalt -sa történteket ma is nemcsak szükségesnek, de elvileg helyesnek is nyilvánítja. Ebből következik, hogy nemcsak a magyar tömegek, de a magyar elvtársak is a KSS-ben nem védelmezőjüket látták, hanem ellenségüket. Az utolsó időkig ez nem nyilvánult meg kommunistaellenességben általában, hanem a szlovák kom. pártra azt mondták, hogy ezek csak „bitorolják" a kommunista nevet, s ugyanakkor a legnagyobb tisztelet és elismerés hangján nyilatkoztak úgy a SZK(b)P mint a MDP-ről. A jugoszláv események megismétlődését várták itteni viszonylatban is.

487 Lásd pl. a 31. sz. dokumentumot.

488 A mellékletet nem közöljük. A hivatkozott cikk az Új Szó Ifjúsági Szemle c. mellékletében megjelent Mindazoknak, akik nem hisznek a szlovák ifjúsággal való közös munka sikerében c. írás.

489 Az Új Szó Ifjúsági Szemle c. mellékletében közzétett szerkesztőségi cikk Válasz címmel jelent meg.

199