Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)

Dokumentumok

Ebből a szemszögből kell megítélni a Csehországból visszatérő magyar polgárok kérdését is. A magyar nemzetiségű személyek egyenjogú állampolgáraink lettek. A törvény politikai, gazdasági és kulturális fejlődés lehetőségét biztosítja nekik. Úgy pártunk, mint a kormánytényezők valóban nagystílűén oldják meg ezt a kérdést, a lenini-sztálini elvek szel­leméven és a proletár internacionalizmus szellemében. „Ki kell emelni a proletár internacionalizmus és az új igazi népi demokrata hazafi­asság alapelveit - írják a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának levelében. Ezért annál következetesebben kell harcolni a burzsoá nacionalizmus minden megnyilvá­nulása ellen, amely ellensége a népi demokráciának, ellensége a szocializmus felé vezető útnak.” A Központi Bizottságnak ezen világos, félreérthetetlen irányelvei kötelezőek min­den párttagra, de le kell vonnia a tanulságot ebből népi demokrata államunk minden pol­gárának is, nemzetiségre való tekintet nélkül. Ezt annál inkább kell hangsúlyozni, mert még nem minden polgár értette meg a nemzetek együttélésének a lenini-sztálini elvek alapján való rendezését. Ezzel a meg nem értéssel találkozunk Dél-Szlovákia egyes járásaiban is. A magyar dolgozók visszatérésénél, természetesen, nagy szerepet játszanak a gaz­dasági és szociális momentumok: lakás, föld, élő és holt leltár. Hogyan lehet ezt a kérdést megnyugtatóan rendezni? „Senkinek sem áll jogában hozzányúlni másnak a vagyonához, még akkor sem, hogyha saját volt tulajdonáról van szó, ami jogerősen el lett kobozva.” - mondotta Bašťovanský elvtárs a magyar és szlovák funkcionáriusok március 22-én Érsekújvárott tar­tott közös megbeszélésén. A magyar polgárok részére rendes életfeltételeket kell biztosíta­ni - mondotta tovább -, lakásokat és lehetőleg földeket is ki kell utalni részükre az elkob­zott nagybirtokokból, a földreform-revízióból, esetleg nemzeti gondnokká nevezni azokra a birtokokra, melyeknek tulajdonosai vétettek a törvény ellen. Ily módon egy rendezett és nor­mális élet lehetőségeit kell részükre biztosítani. Ennek a kérdésnek a következetes megoldását gátolják a polgári nacionalizmus és sovinizmus, a proletár internacionalizmus rossz felfogása egyes szlovák és magyar elvtár­sak részéről. Ezek a múlt rezsim maradványai, a hosszú évekig tartó nemzetiségi és faji gyűlölködés öröksége, melyek begyökereződtek a tömegekbe, szétburjánzottak, de ame­lyeket, hála pártunk kitartó nevelési munkájának, fokozatosan eltávolítanak. A türelmes és rendszeres átnevelés nem jelenti azonban azt, hogy féljünk hozzá­nyúlni a dolgok velejéhez, hogy kerülgessük a problémákat, melyeket feltétlenül meg kell oldanunk. Már a KSS Központi Bizottsága által Érsekújvárra összehívott szlovák-magyar konferencia annak bizonyítéka, hogy lehet baráti szellemben rendezni a magyar dolgozók visszatérésének ügyét, de a csehszlovák és magyar nép együttélésére vonatkozó egész kér­déskomplexumot is; bizonyítéka annak, hogy hogyan lehet biztosítani a kontingenseket a déli határvidéken, biztosítani a tavaszi munkálatok megkezdését, hogyan lehet beszervez­ni a magyar dolgozókat az ötéves tervbe, megnyerni őket az oszthatatlan hazánkban való együttműködésnek. Most arról van szó, hogy életbe kell léptetni azokat a feladatokat (I. Pravda 1949. március 24-i szám),449 melyek felmerültek az érsekújvári konferencián és ezzel hozzájárul-449 Az utalás a lap 1949. március 24-i számának az érsekújvári értekezletről beszámoló Maďarskí pracujúci sa zapojujú do budovania Republiky (A magyar dolgozók bekapcsolódnak a köztársaság építésébe) c. írására vonatkozik. 158

Next

/
Oldalképek
Tartalom