Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
lefolyt eszmecserének tekintem, s köszönetét mondtam neki őszinteségéért, amellyel a helyzetet feltárta. Ettől függetlenül e beszélgetés után számunkra két gyakorlati kérdés maradt fenn, amely megoldásra vár. Az első a Csordás-ügy. Véleményem szerint - föltéve, hogy erre nincsenek egyéb, általam ismeretlen okok - az, amit Hajdú Csordás ellen felhozott, nem elegendő ok arra, hogy bármilyen formában megrendszabályozzuk. Maga Csordás a f. hó 22-i keletű hozzám intézett levelében többek között ezeket frja: „Okálitól választ kaptam ... amelyből tudomásul kell vennem, hogy minden lehetőt el fog követni Pozsonyból való eltávolításom érdekében. Minthogy azonban az itteni sovinizmusnak, Okáli, Clementis, Husák, stb. magyargyűlöletének valamiképpen gátat kell szabni, nem tehettem mást, mint amit tettem és rá kellett tapintanom Okáli érzékeny részére." Azt hiszem, hogy amennyiben a cseh434 hatóságok hivatalos felszólítására eleget kellene tennünk annak a kívánságnak, hogy Csordást Pozsonyból eltávolítsuk, úgy ennek semmiképpen sem lehetne megrendszabályozás, hanem inkább „felfelé buktatás" jellege, előléptetés vagy megfelelő beosztás útján. A Hajdúval folytatott beszélgetés rávilágított arra, hogy Okálinak Csordáshoz intézett leveleiben állandóan visszatérő ama érve, amely szerint mindezeknek a kérdéseknek intézésére a prágai magyar követség illetékes, csak annyit jelent, hogy a csehszlovák külügyi adminisztráció szabadulni akar ettől a problémakörtől és azt a maga egészében a pártra kívánja hárítani. De ezáltal ugyanilyen elbírálást nyer a gyakorlatban a magyar külügyminisztérium 350/pol-1949 számú rendelete is a pozsonyi konzulátus jelentéseivel kapcsolatos esetenkénti lépések megtételére vonatkozólag. Tekintettel arra, hogy az itteni külügyminisztériumnak ezt az adminisztratív újítását nem lehet a pártközponttal való részletes megbeszélés nélkül megvalósítani, és az ebből adódó teendők a fent említett gyakorlati kérdések másodika, felkerestem Slánský főtitkárt, aki a kérdés elvi részét úgy formulázta meg, hogy a csehszlovák kommunista párt a magyar kérdésben elfoglalt álláspontjáért és szükségesnek tartott intézkedéseiért nem a magyar kormánynak, hanem a nemzetközi proletariátusnak felelős. Mindamellett egyes panaszainkat szívesen megvizsgálják pártvonalon olyan formán, hogy elvi természetű kérdéseket maga a főtitkár, inkább adminisztratív jellegűeket pedig helyettese fog megvizsgálni. Emellett - mint mondja - marad elég olyan kérdés, amely minden kétséget kizáró módon a külügyminisztériumra tartozik, amelynek élén olyan férfiak állnak (saját szavai szerint Clementis és helyettesei), akiknek a felfogása nem különbözik a pártétól. Hozzátette, hogy mindezek a problémák egyszerűsödni fognak, mihelyt létrejön az a rendezés, amely minden egyes további intézkedésnek alapul fog szolgálni. Közben alkalmam volt erről a kérdésről beszélgetni Chazanov szovjet ügyvivővel is, aki a jó ideje Moszkvában tartózkodó nagykövetet helyettesíti. Ő csak röviden reagált a Hajdú által kifejtett álláspontra és azt különösnek tartotta. Egy közbevetett megjegyzése pedig azt árulta el, hogy nincs valami nagy véleménye Hajdú követről. Bolgár s. k. követ MOL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 53. d., 145/pol-1949, géppel írt másolat 434 Helyesen: csehszlovák. 139
