Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
A legbiztatóbb minden szempontból az Új Szó helyzete. A lapnak nagy a sikere mindenütt, nem csak magyarok, hanem szlovákok is olvassák, így pl. olyan szlovák vidékeken, mint Turóc is szép számmal vannak előfizetői. Ennek megfelelően ma 90.000 példányban jelenik meg. Szlovák részről egyeseknek ez a nagy siker nem is tetszett, megpróbálták a lap példányszámát 60.000-re korlátozni arra való hivatkozással, hogy ennyi a Pravda példányszáma is, azonban ezt Široký nem engedte. Ugyancsak Široký volt az, aki szorgalmazta, hogy az Új Szó mielőbb, lehetőleg már március elsejétől kezdve alakuljon át napilappá. (Az olvasók maguk is nagyon igénylik a napilapot.) Lőrincz nem tudta vállalni a március elsejei határidőt és így április elsejében egyeztek meg. Az a helyzet ugyanis, hogy ma a nyomda, ahol a lapot nyomják (a Pravda nyomdája) nem képes még egy napilapot kinyomni, viszont már kaptak egy új rotációs gépet, amelynek a felszerelése folyamatban van. Nehezebben megoldható kérdés a káderkérdés: honnan vegyenek szerkesztőket? Általában nagy a káderhiány. A pozsonyi rádió is kért magyar szpíkert, de nem tudtak adni. így most a mindennapi 3/4 4-es híreket egy Magyarországból áttelepült szlovák szerkeszti meg és olvassa fel - rosszul. A pozsonyi rádió hajlandó volna hetenként egy félórán át magyar nyelvű kultúrprogramot sugározni, de erre sincs ember. Megindult a magyar nyelvű könyvkiadás is. A tájékoztatásügyi povereníctvo vezetése alatt a Tatran kiadó ad ki kezdetben brosúrákat, politikai műveket. A lektorálást Dr. Sas Andor végzi. Pozsonyban ma sincs magyar nyelvű istentisztelet, egyes falvakban Csordás konzul közlése szerint van. Úgy látszik, a szlovákiai magyarság kulturális kérdéseinek megoldását elsősorban Novomeský povereník hátráltatja, legalábbis ezt a benyomást szereztem Lőrincz Gyulával való beszélgetésemből. Jellemző, hogy Novomeský nemrég könyvet írt 1848-ról, a könyvben Štúrt úgy állította be, mint az igazi forradalmár mintaképét és holmi szlovák marxizmus-félét igyekezett alkotni. Ezt a könyvet majdnem ki is adták, az utolsó pillanatban tiltották le. Konklúziók Néhánynapos szlovákiai utam tapasztalataiból elsősorban azt a benyomást lehet levonni, hogy a magyar kérdés pillanatnyilag erősen kialakulóban van. Az állampolgárság és a deportáltak kérdése nagy élénkséget okozott a magyarok közt. Nem vitás, hogy ma más a helyzet, mint az elmúlt években. Magyar részről kezdeményezésben nincs hiány. Ez elsősorban kulturális téren észlelhető: az emberek minden magyar vonalon haladó munkában szívesen részt vesznek és ma már küzd bennük a remény a bizalmatlansággal. A múlttal szemben döntő változás, hogy mindenütt - utcán és nyilvános helyeken is - szabadon használják a magyar nyelvet, sőt Somorján egy kocsmában azt tapasztaltam, hogy egy hivatalos tájékoztatást cukorrépa-ügyben a Pozsonyból kiküldött hivatalnok magyarul is ismertetett. Elsősorban a hivatalos szervek a felelősek azonban azért, hogy a bíztató jelek ellenére sem mennek úgy a dolgok, ahogy kellene. A hivatalokban ma is a régi emberek ülnek, akikkel minden engedményért külön kell harcolni. Lőrincz Gyulát ez a helyzet meglehetősen el is kedvetlenítette. Arról beszélt, hogy szeretne lemondani a lap szerkesztéséről. Az Új Szó újévi számában önkritikát közölt,429 rámutatott a magyar hibákra és azt remélte, 429 Az Új Sző újévi számának Boldog Új esztendőt című vezércikkéről van szó. 135
