Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
valóságban azonban ez nincs így, mert például történnek olyan esetek, hogy ha valaki állampolgársági bizonyítványt kért - hangsúlyozni szeretném, hogy állampolgársági bizonyítványt és nem állampolgárságot - ekkor hűségnyilatkozatot írattak vele alá és tetemes illeték megfizetésére kötelezték.- Mindaz, amit mondasz és még ezernyi más dolog, ami hirtelenében az embernek eszébe nem jut, sajnos így van. No már most, a reszlovakizáció, ez az abszurd gondolat akkor született, amikor az áttelepítési akciónál, hogy úgy mondjam „nehézségek" mutatkoztak, mert a magyarok, teljes joggal, nem akarták elhagyni szülőföldjüket. A reszlovakizációt kétféleképpen lehet elbírálni. Ha valakit valóban elmagyarosítottak és vissza kíván térni nemzetébe, úgy gondolom ez ellen nem lehet kifogásunk. A demokratikus meggyőződésünk ez ellen nem tiltakozhat. Azonban a legélesebben el kell ítélnünk a reszlovakizációt mint tömegakciót, amely kitelepítéssel és egzisztenciája elvesztésével fenyegette azt a magyart, aki ennek nem vetette alá magát. Ez az erőszakos asszimiláció legbrutálisabb megnyilvánulása volt. Voltak ugyanis községek, melyek kollektíván reszlovakizáltak. Kelet-Szlovákiában, de azt hiszem másutt is, még ma is vannak olyan községek, melyek ennek az akciónak a következményeit még ma is nyögik és bár szlovákul egy szót sem tudnak, de mint „reszlovákok”112 magyar iskola nélkül neveltetik gyermekeiket. Ezt a reszlovakizációs akciót, mint helytelen deformációt, már a párt Központi Bizottsága ülésén is elmarasztaltuk, azonban semmilyen törvényes intézkedéssel ezt nem hatálytalanították. Ugyanez a helyzet számos, a magyar kisebbséget sújtó és diszkrimináló törvényekkel és rendeletekkel is. Véleményem szerint ezeket felül kell vizsgálni és a lehető legrövidebb időn belül nyilvánosan hatálytalanítani kell őket. A párt akcióprogramja és a nemzetiségi kérdés- A CSKP Központi Bizottságának most, március 28-án kezdődő ülése megvitatja az akcióprogram tervezetét. Milyen mértékben és hogyan foglalkozik az akcióprogram tervezete a nemzetiségi kérdés megoldásával?-A Központi Bizottság januári ülése határozatba vette az akcióprogram kidolgozását. Ennek az akcióprogram-tervezetnek a javaslatában a nemzetiségekre vonatkozóan a következő áll: „Az egység, az összefogás és a nemzeti önállóság érdekében az összes nemzetiség - a magyarok, a lengyelek, az ukránok és a németek - számára ki kell dolgozni egy statútot,113 amely meghatározza az egyes nemzetiségek helyzetét és jogait, és biztosítja nemzeti létüket és nemzeti öntudatuk fejlődését.” Az akcióprogram tervezetének ezt az első vázlatát mint a CSKP Központi Bizottságának tagja azzal a kéréssel kaptam meg, hogy tegyem meg hozzá megjegyzéseimet és azt terjesszem az ideológiai bizottság elé, ahol ezt megtárgyalják. Mint fegyelmezett párttag ezt bizalmas belső anyagként kezeltem az ideológiai bizottság üléséig, s ezért erről nyilvánosan addig nem is akartam beszélni. Azt hiszem, most már elmondhatom, hogy több magyar elvtárs bevonásával megvitatva az akcióprogram tervezetének javaslatát, arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a nemzetiségekre vonatkozó rész nem elég konkrét felületen mozog. Ez a fogalmazás félreértésekre adhat okot és alkalmat, több112 A reszlovakizált magyarok gúnyos megnevezése. 113 Helyesen: statútumot. 68
