Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
gère kidolgozta a nemzetiségi alkotmánytörvényjavaslatát, amelyet október elején nyilvános megvitatás céljából a sajtó hasábjain is közzétettek.43 Az alkotmánytörvény tervezetének nyilvánosságra hozatalát követően a szlovák sajtó ismét nagy teret biztosított azoknak a cikkeknek és leveleknek, amelyek aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a jogszabály a nemzetiségek számára túlzott jogokat fog biztosítani. A Matica slovenská, a különböző szlovák intézmények és szervezetek, ill. magánszemélyek részéről megfogalmazott módosító javaslatok különösen a kisebbségek hivatalos nyelvhasználati jogát és az anyanyelvi művelődés jogát biztosító kitételekre vonatkoztak, s ismét megszaporodtak a szlovák nyelv hivatalos államnyelvvé nyilvánítását szorgalmazó követelések is.44 A tervezettel szembeni szlovák ellenvetések végül elérték céljukat, s az alkotmánytörvény végleges változatának kidolgozása során azok egy részét figyelembe vették. Noha a Csemadok KB 1968. október 20-i galántai ülése kiállt a szervezet által megfogalmazott és az alkotmánytörvény tervezetében is szereplő elvek mellett, a tervezet szövegét egy nappal annak parlamenti elfogadása előtt - az eseményeket egyre inkább meghatározó Gustáv Husák utasítására - a nemzetiségek számára hátrányos módon módosították.45 A prágai Nemzetgyűlés a nemzetiségi alkotmánytörvényt végül 1968. október 27-én, a föderációs alkotmánytörvénnyei egy időben, annak mintegy kiegészítéseként fogadta el. A nemzetiségi alkotmánytörvény a nemzetiségeket kollektív jogokkal ruházta fel, és államalkotó elemnek ismerte el, kerettörvény jellege miatt azonban jórészt csupán kiegészítette és rendszerbe foglalta a már korábban is létező kisebbségi jogokat, amelyeket ráadásul - a korábbi gyakorlat szerint - már személyekre szűkített le. A nemzetiségek államalkotó szerepének elismerése tekintetében ezen túlmenően a nemzetiségi és a föderációs alkotmánytörvény között is jelentős eltérés mutatkozott. Amíg ugyanis az előbbi a magyarokat, németeket, lengyeleket és ukránokat (ruszinokat) is államalkotó elemnek ismerte el, addig az utóbbi a köztársaságot a csehek és szlovákok államaként definiálta. A nemzetiségi alkotmánytörvény 2. cikkelye kimondta a nemzetiségek „létszámuknak megfelelő" képviselethez való jogát a képviseleti testületekben és más választott szervekben, 3. cikkelye biztosította számukra többek között az anyanyelvükön való művelődés, a nemzetiségi kulturális társadalmi szervezetekben való tömörülés, a saját nyelvű sajtó és tájékoztatás, az általuk lakott területen pedig nyelvük hivatalos érintkezésben való használatának jogát. Az 5. cikkely kilátásba helyezte az alkotmánytörvényt konkretizáló végrehajtási törvények, valamint olyan nemzeti tanácsi törvények kidolgozását, amelyek meghatározzák, hogy mely képviseleti testületek és végrehajtó szervek mellett létesüljenek a nemzetiségi jogok érvényesítését biztosító szervek Az utolsó pillanatban módosított jogszabályból kimaradtak a nemzetiségek önigazgatását, gazdasági és kulturális egyenjogúságát, az államhatalom gyakorlásában való egyenjogú részvételét szavatoló részek. Nyelvük hivatalos érintkezésben való használa43 SNA, ÚV KSS, k. 1212, a. j. 3., Zápis z 3. schôdze Predsedníctva ÚV KSS, dňa 11. 9. 1968; Zvara, Juraj: A magyar dolgozók részvétele... i. m. 275. p.; Új Szó, 1968. október 5. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségeinek helyzetét szabályozó alkotmányerejű törvényjavaslat, 1-2. p. 44 Lásd pl. Pravda, 1968. október 14. Predísť nepriaznivým dôsledkom, 4. p. 45 FKI, Csemadok irattára, KB-VI-3. A Csemadok KB Vili. ülése; Zsilka László: Alkotmányhamisítás 1968- ban. II. Vasárnap, 1994. január 30. 5. p. 33
