Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
nak szükségességét is.14 Az Alexander Dubček nevével fémjelzett reformfolyamatban ezt követően 1968 márciusában megszüntették a sajtócenzúrát, megtörténtek az első lépések a gazdaság megreformálása és a cseh-szlovák államjogi viszonynak egy föderáció formájában történő újrarendezése felé, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége, a Csemadok pedig a párt felkérésének eleget téve - az ukrán kulturális szövetséghez hasonlóan - kidolgozta a nemzetiségi kérdés rendezésére vonatkozó javaslatait, hogy azokat beépíthessék a párt készülő akcióprogramjába. A Csemadok Központi Bizottságának 1968. március 12-i ülésén elfogadott javaslatok nem voltak előzmény nélküliek. A szövetség vezetése a párt és a Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT) felkérésére a hatvanas évek folyamán már több olyan beadványt is eljuttatott a párt- és állami szervekhez, amelyekben megfogalmazta a magyar kisebbség kulturális életének, oktatásügyének és intézményrendszerének fejlesztésére vonatkozó elképzeléseit, ráadásul képviseltette magát a XIII. pártkongresszus előtt létrehozott interdiszciplináris bizottságban is. A szlovákiai magyarság legjelentősebb társadalmi erejétől ekkor már egyébként sem álltak távol az érdekképviseleti törekvések. Noha a Csemadok eredendően kulturális egyesület volt, a magyar lakosság megalakulásától fogva hajlamos volt nemcsak kulturális, hanem érdekvédelmi szervezetének is tekinteni. A szervezet részéről időnként már korábban is megnyilvánuló ilyen irányú törekvéseket az állampárt általában igyekezett elfojtani, a hatvanas évek, különösen pedig a prágai tavasz szabadabb politikai légkörében azonban a kommunista párt a Csemadokot gyakorlatilag partnerként kezelte, így az tevékenyen bekapcsolódhatott a rendszer demokratizálásáért, ezen belül is elsősorban a nemzetiségek jogállásának rendezéséért folytatott küzdelembe. A Csemadoknak a nemzetiségek helyzetének rendezését az önigazgatás és a kollektív kisebbségi jogok alapján szorgalmazó javaslata, támogatásáról biztosítva a demokratizálási folyamatot és az ország föderatív átszervezését, síkra szállt többek között a kisebbségi jogok alkotmányos szabályozásáért és az arányos nemzetiségi részvétel biztosításáért a választott és végrehajtó szervekben. A törvényhozó és végrehajtó szervek mellett a nemzetiségek képviselőiből álló nemzetiségi szervek: a prágai Nemzetgyűlés és a pozsonyi SZNT keretében Nemzetiségi Bizottság, a prágai kormány mellett nemzetiségi titkárság, a szlovák kormány, azaz a Megbízottak Testületé keretében Nemzetiségi Megbízotti Hivatal (vagyis minisztérium) létrehozását szorgalmazta. A javaslatok között szerepelt a magyarság számára hátrányos 1960. évi közigazgatási elrendezés kiigazítása és a nemzetiségi szempontból egységes járások létrehozása, a nemzetiségi iskolahálózat fejlesztése és önálló irányításának megteremtése, nemzetiségi tudományos és kulturális intézmények létesítése, valamint az 1945 után hozott magyarellenes jogszabályok felülvizsgálása és a diszkriminációs rendelkezések eltörlése.15 A Csemadok KB - azon kívül, hogy a pártvezetés és az SZNT elé terjesztette - 1968. március 15-én az Új Szó hasábjain keresztül nyilvános vitára bocsátotta, majd március 14 Štefanský, Michal (zost.) i. m. 6-14. p. 15 Fórum Kisebbségkutató Intézet levéltára, Somorja (a továbbiakban: FKI), Csemadok irattára, KB-IV-5. A Csemadok Központi Bizottságának állásfoglalása Csehszlovákia Kommunista Pártja és Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának januári határozatához és javaslata a nemzetiségi kérdés megoldásához. 24
