Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)

A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)

Az elmúlt hónapok történését elemezve szólt többek között az ifjúsági szervezet kérdéséről. „December 7-én megalakult a Magyar Ifjúsági Szövetség- mondotta. - Annak ellenére, hogy a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsága ezt nem hajlandó elismerni, számunkra pozitívum és gyarapodás. Támogattuk és támogatjuk a magyar ifjúság szervezetét és annak munkáját. Véleményünk ma is az, mint tavasszal volt: egy ilyen szervezet szükséges és megokolt. Megalakulása közéletünk erősödésének, demokratikus szellemének a jele. Egyéni véleményem, de úgy hiszem sokunk meggyőződése, hogy a nemzetek és nemzetiségek egységét ma már magasabb szervezeti formákban kell kifejezésre juttatnunk. ” A belpolitikai helyzetről szólva kiemelt a CSKP Központi Bizottsága novemberi ülésének jelentőségét. „Ez a határozat augusztus óta az első kísérlet, amely próbálja felmérni a párt és társadalmunk belső helyzetét... Objektivitását abban látom, hogy elemezte a társadalmunkban lejátszódott folyamatokat, összefüggéseket, kihatásokat. E határozat módszereiben s következtetéseiben számunkra is megnyugtató: elemez, bírál és józan következtetésekhez jut. S ami talán a legfontosabb: egyértelműen leszögezi, hogy a CSKP nem akar, nem térhet vissza a január előtti időszak viszonyaihoz és módszereihez.

Számunkra ebből - mondotta a továbbiakban - kettős feladat következik. Először is, hogy mondjunk véleményt, vitassuk meg e határozat lényeges tételeit; másodszor: próbáljuk körvonalazni a csehszlovákiai magyar politikai magatartás jegyeit. ”

A január utáni megújhodásról szólva hangsúlyozta: „a demokratizálódásért folytatott küzdelem gyakorlata más volt, lényegesen eltért a cseh és szlovák politikai élet gyakorlatától. Hónapokig védekezésre, magyarázkodásra kényszerültünk, emberi és nemzeti jogainkat védtük". Az új helyzetből eredő legfőbb feladatként jelölte meg: megfogalmazni internacionalizmusunkat, konkrét internacionalizmusunkat, s kialakítani a saját politikai arculatunkat.

Dr. Szabó Rezső beszámolója a CSEMADOK KB 1968. március 12-én elfogadott állásfoglalásból eredő feladatok teljesítéséről adott számot. Hangsúlyozta, a CSEMADOK javaslata a nemzetiségi kérdés megoldására a dél-szlovákiai magyarság túlnyomó többségének véleményévé és javaslatává vált. Leszögezte: „Az állásfoglalás egyes szlovák körök tudatos félremagyarázása alapján Dél-Szlovákiában a nacionalizmus hullámait kavarta fel. Annak ellenére, hogy egyes szervek és szervezetek túlzott követelései, vagy pontatlan megfogalmazásai a rosszhiszemű félremagyarázásoknak tápot adtak, meg kell állapítanunk, hogy Csehszlovákia magyarsága politikai érettségről, higgadtságról, a párt és a köztársaság iránti hűségről tett tanúbizonyságot ennek az akciónak a során, de különösen a CSEMADOK ellen folytatott hecckampány idején. "

A nemzetiségi képviselettel kapcsolatban dr. Szabó Rezső megállapította, hogy az alkotmánytörvény a többi nemzetiség kérése alapján az arányos (pomerné) helyett a megfelelő (primerané) képviselet elvét rögzíti, ugyanakkor a végrehajtó szervekben való arányos részvétel elvét törvényben nem rögzítette. A társadalmi szervezetek nemzetiségi osztályának megalakulását eddig nem szorgalmazták, mivel augusztusig olyan kilátások voltak, hogy e szervezeteken belül szekciók alakulnak. Jelenleg ez a kérdés holtponton van. A beszámoló leszögezi: az alkotmánytörvény életbe lépése határozott pozitívum, bár az elért eredmények távolról sem tekinthetők végleges megoldási formának. „Azonban jó kiindulási alap a nemzetiségek teljes politikai, gazdasági és kulturális egyenlősége biztosításához. "

*

Az egyes beszámolókat követő vitában a felszólalók kifejtették nézetüket az időszerű problémákkal kapcsolatban. Hangsúlyozták a nemzetiségi kérdés következetes meg228