Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
nyelvnek, amivel sok félreértés kiküszöbölhető lenne. Javasoljuk, hogy az ország nevét kötőjellel írják (Cseh-Szlovákia), s hogy a vezető szövetségi tisztségeknél vezessék be az alelnöki funkciót, amelyet a két tagköztársaság képviselői felváltva töltenének be. A nemzetiségi alkotmánytörvény tervezetéből töröljék azt a kitételt, hogy a nemzetiségeknek joguk van nyelvük használatára a hivatalos érintkezésben, mivel ez hátrányosan érintené a szlovákokat azzal, hogy lehetetlenné tenné, hogy a magyarok által lakott országrészekben közalkalmazottként vagy a hivatalokban dolgozzanak. A magyar nyelv hivatalos érintkezésben való használata ezzel nem válna lehetetlenné, de nem lehet törvénnyel arra kényszeríteni a szlovákokat, hogy magyarul tanuljanak. 69 Pozsony, 1968. október 15. A Szlovák írók Szövetsége magyar szekciójának az Új Szóban közzétett állásfoglalása a készülő nemzetiségi alkotmánytörvénnyel és a szlovák államnyelv bevezetésére irányuló törekvésekkel kapcsolatban. A SZLOVÁKIAI ÍRÓK SZÖVETSÉGE MAGYAR SZEKCIÓJÁNAK NYILATKOZATA „Senkit sem akarunk bottal kergetni a paradicsomba, mert bármely szép szavakat mondanánk is a „kultúráról”, a kötelező államnyelv kényszerrel, megszorítással jár ... kiélezi az ellentéteket milliónyi új súrlódást okoz, növeli az ingerültséget, a kölcsönös meg nem értést stb. íme ez az, amiért az orosz marxisták azt mondják, hogy elkerülhetetlen: - lemondani a kötelező államnyelvről, biztosítani a lakosság számára minden helybeli nyelven való tanítást és felvenni az alkotmányba egy alaptörvényt, amely érvénytelennek nyilvánítja egyik nemzetnek bármi néven nevezendő privilégiumát és a nemzeti kisebbség jogainak bármilyen csorbítását...” (Lenin: Kell-e kötelező államnyelv?, 1914) Mi, csehszlovákiai magyar írók megnyugvással vettük tudomásul, hogy a párt és az állam központi szervei a föderáció kikiáltásával egyidőben alkotmánytörvény formájában akarják biztosítani a csehszlovákiai nemzetiségek jogait is. A nyilvánosságra hozott törvényjavaslatot303 alapjában pozitívan értékeljük, s történelmi jelentőségűnek tartjuk. Növekvő nyugtalansággal figyeljük azonban a törvényjavaslat vitáját a szlovák sajtóban. A vita ürügyén ugyanis elhangzanak olyan át nem gondolt (a továbbiakban csak a Matica slovenská, a Szlovák írószövetség és a Szlovák Tudományos Akadémia napokban közzétett nyilatkozatára kívánunk reagálni), sőt rosszindulatú vélemények is, amelyek egyáltalán nem szolgálják nemzeteink és nemzetiségeink - napjainkban annyira fontos - egységét. Erre a kiharcolt egységre vigyázva, mi, csehszlovákiai magyar írók nem kívánjuk az augusztus előtti vitákat újra kezdeni, de mivel sorsunkat, fejlődésünket évtizedekre meghatározó dokumentumról van szó, szükségesnek tartjuk leszögezni a következőket: 303 A Pravdában 1968. október 4-én, az Új Szóban október 5-én jelent meg a nemzetiségi alkotmánytörvény nyilvános megvitatás céljából közzétett javaslata. 203
