Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)

A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)

együttélés és az együttműködés számára, a közös érdekek védelme és közös megvaló­sítása alapján. Hisz a munkásokat, parasztokat és az értelmiségieket ebben az állam­ban közös érdekek vezérlik. Természetesen a kultúra és a nemzetiségi kérdés terén mindegyiknek megvan a maga sajátossága. Az élet, a munka és az alapvető létkérdé­sekben azonban a magyar és a szlovák ember érdeke lényegében egy. Ha megoldjuk a nemzetiségek egyenjogúságát, ezzel elejét vesszük azoknak az ellentéteknek, melyek az egyes falvakon, vagy a járásokban keletkeztek, s úgy vélem, jó légkört teremtünk a szlovák és a magyar lakosság békés együttélésére. Tiszta szívből kívánom ezt, s azon leszek, hogy a Központi Bizottságban és más szlo­vákiai szervekben ezt az elvet átültessem. Dobos elvtárs itt említést tett néhány hiá­nyosságról az egyes állami és pártszervekben. Beismerem, hogy e téren magam is hi­básnak érzem magam, hogy a párt rendkívüli kongresszusán nem ellenőriztem, vagy nem követtem eléggé figyelemmel ezt az ügyet. Nem jutottam hozzá, hogy a választóbi­zottság ezeket az igazságos kritériumokat a nemzetiségek képviselete dolgában is be­tartsa. Ott - mint azt önök is jól tudják - elsősorban arról volt szó, hogy a kongresszus magáévá tegye a moszkvai egyezmény főbb politikai irányelveit. S így fordulhatott elő, hogy a kongresszuson nem jutottam hozzá ehhez az ügyhöz. A párt vezetőségében az elvtársakkal megvitatom ezt a kérdést, hogy megtudnánk-e oldani olyan formában, hogy néhány magyar elvtársat bevonnánk a Központi Bizottságba. Ez nagy szépséghiba, ami­kor a kongresszuson megválasztják a Központi Bizottságot, és rögtön utána ki kell egé­szíteni. Úgy vélem azonban, ha egy ilyen nagy nemzetiségi csoportról van szó, feltehe­tően meg lehet ezt oldani. Előterjesztem ezt a javaslatot, s a magyar elvtársakkal ta­nácskozni fogok ebben a kérdésben a megoldás érdekében. Ami a Szlovák Nemzeti Ta­nács kiegészítését illeti, arról biztosítottak, hogy a képviselet - jelenleg 11 [magyar] képviselő van az SZNT-ben, s hármat választottak most be - megfelel a számaránynak. Kérem, ha ez nem így van, s ezek az adatok nem egészen helytállóak, gondolkodhatunk még arról, hogy a nemzeti tanácsot kiegészítsék, ha csak valami különleges akadály nem merül fel. Arról van szó, hogy nagyon rövid időn belül megejtik az SZNT-be és a Nemzetgyűlésbe történő választásokat. Nagyon kérem önöket, hogy sürgősen és idejé­ben figyelmeztessenek erre, akkor, amikor a jelölések folyamatban vannak, hogy ne ke­rüljön sor ismét mellőzésre. Mert utólag azután sokkal nehezebb korrigálni a hibákat, egyszerűbb megoldani a maguk idejében. Ennyit elvtársak bevezetőként, azzal a megnyugtatással, hogy Szlovákia Kommunis­ta Pártjának új vezetősége törekedni fog ezeknek a nyílt és régóta vitás kérdéseknek a teljes megoldására. Törekedni fog a magyar nemzeti kisebbség egyenjogúságának rend­kívül rövid időn belül történő megoldására. Örömü[n]kre szolgál majd, ha nemzeteink, a szlovák nép és a magyar nemzetiség, a mi magyar polgártársaink között megoldjuk a problémákat, s a dolgok rendeződésének időszaka következik. Örülni fogunk, ha a régi vitás kérdések mögöttünk lesznek, s a kö­zös problémák megoldása kerül előtérbe. Nagyon kérem, ebben a törekvésünkben legye­nek segítségünkre, s a megértés útját egyengessék. Köszönöm önöknek ezt a segítséget! Új Szó, 1968. szeptember 10. 1., 5-6. p.294 294 A dokumentumot közli még Szabó Rezső: i. m. 380-391. p. 193

Next

/
Oldalképek
Tartalom