Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
1968. augusztus 28-án 13.00 órakor. A Csemadok KB elnöksége, titkársága párt- és szakszervezeti bizottsága FKI, Csemadok irattára, KB-VI2, géppel írt másolať61 59 Komárom, 1968. augusztus 29. A Dunatáj című komáromi lap írása, amely a csehszlovákiai magyarság csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy az ország megszállásában a Magyar Néphadsereg is részt vett. MEGBÁNTOTTAK BENNÜNKET... Csehszlovákia népét nem sikerült térdre kényszeríteni. A tankok idegtépő dübörgése megacélozta akaratunkat, józan ellenállásunkat és hitünket a humánus és demokratikus szocializmusban. Népünk egysége sohasem volt olyan szilárd, olyan meggyőzően emberi, olyan tántoríthatatlanul szocialista tartalmú, mint ezekben a napokban. A csehszlovákiai magyarság számára külön keserű csalódás, hogy a megszállók között itt vannak a magyar néphadsereg katonái is. Fájt, fáj és fájni fog. Úgy érezzük, mintha valamit - amit nemzetközi szolidaritásnak, kulturális hovatartozásnak neveztünk és ezt így is éreztük - éppen a magyar katonák loptak volna el tőlünk. A legfelsőbb parancsnokaik helyett mi is szégyelljük magunkat. Egy nyelven beszélünk és a dolgok tragédiája az, hogy mégsem értjük meg egymást. Mi, egy szabad ország szabad polgárai nem értünk és nem is érthetünk a megszállók nyelvén. A megszállás tényét tudomásul vettük, de egy pillanatra sem nyugszunk bele. A magyar rádió, sajtó és TV dühödt, kétségbeesett és ügyetlen propagandája sem téríthet le bennünket a januárban megkezdett útról. Megmaradunk embernek, egyenesnek, tisztességesnek, józannak, igaznak. Bizonyítékokkal tüntetünk a munkahelyeinken, tüntetünk kimértségünkkel és hallgatásunkkal a megszállókkal szemben. Ez a mi arcunk és nem is leszünk mások. Keserű szájízzel tudomásul vesszük, hogy a megszálló magyar hadsereg legfőbb vezetése elárulta a csehszlovák-magyar barátságot és külön megbántottak bennünket: csehszlovákiai magyarokat. Külön tragédia a nagy tragédiában. Dunatáj, 1968. augusztus 29. 1. p. 261 A dokumentumot - más forrásból - közli még Kövesdi János (szerk.J: i. m. 106-107. p. 178
