Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
zálódásnak és a köztársaság egészének, valamint a társadalmi csoportok érdekeinek figyelembevétele szükségszerűen és törvényszerűen kell hogy létrehozza. 4. Az egyenjogúságot és a nemzetiségek önigazgatási jogát nem elegendő csupán deklarálni. Ezt a jogot az alkotmányban kell biztosítani, s alkotmányosan kell megteremteni az említett jogok gyakorlásának azokat az államhatalmi, politikai s végrehajtó szerveit és intézményeit, amelyek a köztársaság egésze érdekeinek maximális figyelembevétele mellett teljes egészükben biztosítják a nemzetiségeknek az egyenjogúságából fakadó önigazgatását. Az SZLKP akcióprogramja leszögezi: „Szlovákia Kommunista Pártja szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy nemzetei, a csehek és szlovákok államjogi viszonyának föderalizálásával összhangban biztosítanunk kell a nemzetiségek helyzetének és egyenjogúságának reális, alkotmányos garanciáit, olyan intézményeket és nemzetiségi szerveket kell létrehozni, amelyek felelősségteljesen képesek megoldani a nemzetiségek felmerült problémáit.” A CSKP akcióprogramja ugyancsak leszögezi: „Szükségesnek tartjuk kiemelni, hogy programunk alapelvei teljes mértékben s egyaránt vonatkoznak mind a két nemzetünkre, mind pedig a többi nemzetiségre. Ennek érdekében le kell rögzíteni a teljes és tényleges politikai, gazdasági és kulturális egyenjogúság alkotmányos és törvényes biztosítékait. Ezért a nemzetiségek érdekeit biztosítanunk kell az országos, kerületi, járási, városi és helyi államhatalmi és közigazgatási szervek felépítése szempontjából is. Szükséges, hogy a nemzetiségek létszámuk arányában legyenek képviselve politikai, gazdasági, kulturális és közéletünkben a választott és végrehajtó szervekben. Biztosítanunk kell a nemzetiségek aktív részvételét a közéletben, az egyenjogúság és azon elv szellemében, hogy a nemzetiségeknek joguk van önállóan, önigazgatás útján dönteni az őket érintő ügyekben.” A fentebb említett négy pont mellett azért is félreérthetetlenül kiállunk, hogy támogassuk az elvet: a Csehszlovák Szocialista Köztársaság föderalizációjáról241 az 1968. október 28-án kiadandó alkotmányos törvény elfogadásával együtt és egyidejűleg fogadják el a nemzetiségekről szóló alkotmányos törvényt is, amely rögzíti Csehszlovákia nemzetiségei jövendő helyzetének elveit. A fentebbi közös elveken kívül a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségei különböző földrajzi, gazdasági, történelmi feltételeiből kiindulva külön sajátosságokkal is rendelkeznek, amelyeket tekintetbe kell venni s megfelelő törvényes normákkal kell biztosítani. Mi, az említett kulturális szövetségek és tagságuk képviselői, a csehszlovákiai lengyel, ruszin-ukrán és magyar közvélemény széles tömegeinek nevében felelősségünk tudatában kijelentjük, hogy a cseh és szlovák nemzettel együtt egységes szövetségi államban kívánjuk felhasználni alkotó igyekezetünket az egészséges demokratizálódási folyamat sikere érdekében, s teljes mértékben magunkévá tesszük a szocialista demokrácia alapelveit, a demokrácia oszthatatlanságának elvét, úgy, amint azt a CSKP akcióprogramja is leszögezi. Egyértelműen kijelentjük, hogy tevékenységünket továbbra is a szocializmus építésének elvei fogják irányítani, a CSKP és a Nemzeti Front politikájának, a Szovjetunióval és a szocialista közösség országaival való szilárd szövetségnek szellemében. 241 Helyesen: föderalizálásáról. 161
