Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
A CSEMADOK Központi Bizottsága szombaton és vasárnap Dunaszerdahelyen ülést tartott. Az ülés értékelte a szervezet eddigi tevékenységét, különös tekintettel a demokratizálódási folyamat és a nemzetiségi kérdés rendezéséből eredő feladatokra, s a CSEMADOK márciusi állásfoglalása teljesítésére. A főbeszámolót dr. Szabó Rezső főtitkár tartotta. A beszámoló kiemelte, hogy a CSEMADOK tagsága és a csehszlovákiai magyarság nagy többsége egyértelműen támogatja a CSKP Központi Bizottsága akcióprogramját, s mindent megtesz az itt leszögezett elvek megvalósítása érdekében. Az ülés első napján - az esti órákban - sor került a Központi Bizottság 16-tagú elnökségének, valamint a szervezet új országos elnökének megválasztására. Lőrincz Gyula elvtárs ugyanis az Új Szó főszerkesztőjének történt kinevezésével egy időben benyújtotta lemondását, hogy a tisztséghalmozást kerülje. A Központi Bizottság mérlegelve Lőrincz elvtárs érveléseit, felmentési kérelmét indokoltnak tartotta, s munkája elismeréseként a szervezet díszelnökévé választotta. A CSEMADOK országos elnöke tisztségébe a Központi Bizottság Dobos László írót, a főtitkári tisztségbe dr. Szabó Rezsőt, a titkári tisztségbe pedig Varga Jánost választotta. Titkos szavazással ugyancsak megválasztották a Központi Bizottság új elnökségét is.217 A beszámoló éppúgy, mint a vitafelszólalások, valamint az elfogadott határozat egyértelműen pozitívan értékelte a CSEMADOK állásfoglalásának a magyar dolgozók közti fogadtatását, s hangsúlyozta, hogy a szervezet továbbra is kiáll ezen elvek realizálása mellett. Ugyanakkor sajnálattal vette tudomásul, hogy egyes személyek és főleg szlovák sajtószervek mindent megtesznek annak érdekében, hogy a nemzetiségek jogos követeléseinek megvalósítását lehetetlenné tegyék. Szándékuk, hogy megbontsák az együttélést, s eleve olyan közhangulatot teremtsenek, melyben ezek realizálása lehetetlenné válik. A szervezetet, és személy szerint Lőrincz elvtársat ért tendenciózus támadások ugyanis egyértelműen ezt a célt szolgálták. A CSEMADOK Központi Bizottsága értékelve az állásfoglalás fogadtatását, elhatárolta magát azoktól a szélsőséges megnyilvánulásoktól is, melyek ártanak az együttélés ügyének. Az állásfoglalással kapcsolatban felmerült annak szükségessége, hogy a központi szervek érdemben foglalkozzanak ezzel a javaslattal, mivel erre eddig nem került sor. Bár a CSKP Központi Bizottságának akcióprogramja leszögezi ezeket az elveket, a szlovák központi szervek részéről ez ideig lényeges intézkedés, vagy értékelés nem hangzott el. A felszólalók hangsúlyozták ugyanakkor azt is, az önigazgatásra beadott javaslatot tartalommal, s az államjogi megoldásra tett konkrét javaslattal kell megtölteni. Kijelölve az időszerű feladatokat, elhatározta ugyanakkor azt is, hogy ez év novemberére összehívja a szervezet országos közgyűlését. A helyi szervezetek küldöttválasztó gyűléseit augusztus 15. és szeptember 15. között tartják meg, a járási szervezetek rendkívüli konferenciáját pedig október 5-6-án, illetve október 12-13-án. A múlt hibáinak felszámolása céljából a Központi Bizottság rehabilitációs bizottságot választott, melynek feladata lesz a torzulások és sérelmek felülvizsgálása. 217 A jobbára reformpárti, 16 fős új Elnökségből annak korábbi tagjai közül kimaradt többek között Egri Viktor, Fábry István, Kosztanko Antal, Krivošík István, Krocsány Dezső, Mózsi Ferenc, Pintér Ferenc, Szabó Béla, Sziegl Ferenc és Vadkerty Katalin. Az új Elnökségbe az elnökön, főtitkáron, titkáron és díszelnökön kívül beválasztották Balázs Bélát, Csanda Sándort, Csikmák Imrét, Duray Miklóst, Fonod Zoltánt, Mede Istvánt, Molnár Jánost, Nagy Jenőt, Pathó Károlyt, Szőke Józsefet, Tolvaj Bertalant és Újváry Lászlót. (FKI, Csemadok irattára, KB-V-1.) 143
