Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
az SZLKP egész vezetősége, a kormány és a szlovák nemzeti szervek. Amennyiben valaki e kérdés rendezésében a bűnöst keresi, nem futamodok meg a felelősség elől, sem mint a párt funkcionáriusa, s mint állami tényező. Igaz, bebörtönzésem után, s Clementis, Novomeský, Okáli és más ún. „burzsoá nacionalisták" bebörtönzését követően a párt és az állam vezető személyiségei az egyéb koholmányok és hamisítványok mellett gondoskodtak a magyar kisebbségi kérdés 1945-1947-es években történt megoldása körüli hamis nézetek terjesztéséről is. Éspedig azáltal, hogy a legfelsőbb párt- és állami szervek kollektív döntéséért - a propagandában és a közvéleményben - a felelősséget egyértelműen rám és a többi olyan személyekre hárították, akik abban az időben fegyházban voltunk. Mindez olcsó, kényelmes és becstelen megoldás volt, éppúgy a többi vád, melyért elítéltek és bebörtönöztek bennünket. A vádakkal szemben nem védhettük meg magunkat és a hatalom akkori urai 13 év után az emberek tudatát ilyen egyoldalú és hamis magyarázatokkal árasztották el. így történhetett aztán meg, hogy magyar polgártársaink tudatában is gyökeret vert Husák, Novomeský, Clementis stb. bűnösségének tézise, melyet annyi éven át terjesztettek. Az olyan emberek, mint Bacílek (lásd a Smenában a közelmúltban közölt interjúját) és Novotný, még nemrégiben is ezt a húrt pengették. S ezt annak ellenére, hogy a CSKP Központi Bizottsága 1964 decemberében209 a „szlovákiai burzsoá nacionalizmus bírálatának felülvizsgálásáról” szóló határozatában - több tudományos dolgozó csaknem félévi munkája alapján - egyértelműen kijelentette: „Az ilyennemű nagyon fontos intézkedések a magyar kérdés megoldását érintették. A kassai kormányprogram, mely az ellenállás, a nemzeti és demokratikus forradalom szellemében kifejezésre juttatta azt az elvet, hogy az új köztársaságot, mint a két egyenjogú szláv nemzet államát kell építeni, többek közt követelte a magyar lakosság kitelepítését Csehszlovákiából. A magyar kérdés megoldásához, főleg azonban gyakorlati megvalósításához (az. ún. reszlovakizáció és a magyar lakosság helytelen, sok esetben erőszakosan és az osztályszempontot mellőző módon megvalósított kitelepítése a cseh kerületekbe) való viszonyulásban lényegbevágó nacionalista hibák merültek fel, melyek a belpolitikai életet is áthatották (megtiltották a magyar nemzetiségűek párttaggá felvételét stb.). Ezekért a hibákért mind az SZLKP szervei vagy a szlovák állami szervek, mind pedig a CSKP vezetősége és a központi állami szervek egyaránt felelősséggel tartoznak. Ez meghatározza egyben az egyes elvtársak (beleértve például Široký elvtársat is) személyi felelősségének mértékét is, mivel teljességgel lehetetlen csupán néhány vádlottra hárítani, minthogy ez az ún. burzsoá nacionalizmus elleni kampányban történt. A CSKP Központi Bizottsága és az SZLKP Központi Bizottsága kezdeményezésére 1948 februárját követően a polgárokat és a pártot illetően ezekben a dolgokban javulás következett be." Persze, az ellenünk hozott vádakat hosszú éveken át nyilvánosan propagálták. A CSKP Központi Bizottságának erről a határozatáról azonban a nyilvánosság mind a mai napig nem szerezhetett tudomást. Éppen így azt sem ismertették, hogy 1948-ban az SZLKP Központi Bizottságán én számoltam be a magyar polgártársak iránti viszony megváltoztatásáról és ezzel kapcsolatban több javaslatot nyújtottam be. 209 Helyesen: 1963 decemberében. 137
