Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság - Fontes Historiae Hungarorum 3. (Somorja, 2008)
A csehszlovákiai magyarság a reformfolyamatban és a normalizáció első éveiben (Eseménytörténeti összefoglalás)
Magától értetődő tehát, hogy a pártszervezetek, a társadalmi szervezetek s az egyének bírálata erre a jogszabályok s a törvényerejű intézkedések terén eszközölt „ideiglenes” megoldásra összpontosul. Csaknem egybehangzók azonban a vélemények arra nézve, hogy a nemzetiségi kapcsolatok rendezésének lehetőségét Dél- és Délkelet-Szlovákia gazdasági életének további fellendítésében s a politikai egyenjogúságban kell látnunk. Ennek előfeltétele végső fokon a közművelődés s a kultúra fejlesztése s a lakosság életszínvonalának emelése. Jóllehet közismert tényekről van szó, a tanácskozás résztvevői rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítottak a nemzetiségi szempontból vegyes lakosságú járások további gazdasági fellendítésének. A túl lassú gazdasági fejlődés az említett területeken törvényszerűen odavezetett, hogy aránytalanul nagymérvű a lakóhely változtatása, sokan költöznek el az adott járásból s kerületből, különösen azok, akik köztársaságunk más vidékén kerestek s találtak munkát. Ez különösen magyar és ukrán nemzetiségű polgártársainkat érintette, de a szlovák lakosságot is, amit most sokan a dél-szlovákiai szlovákok életének problémáira hivatkozva, úgy magyaráznak, hogy a szlovákok szándékos „kiszorításáról” van szó. Meg kell mondanunk, hogy az így kialakult helyzetért viselt felelősséget nem lehet csak a nemzetiségek funkcionáriusaira vagy kulturális szövetségeikre hárítani, mivel ez a központi szervek által megvalósított politika eredménye. A tanácskozás részvevői különösen azt hangsúlyozták, hogy a túlnyomórészt Kelet- Szlovákiában élő ukrán nemzetiségű polgártársaink problémáinak megoldása évszázadunk történelmi fejleményei következtében mindmáig nagyon bonyolult lenne. Ezért tartjuk szükségesnek annak hangsúlyozását, hogy a legkedvezőbb megoldást türelmesen, tudományos ismeretek alapján kell keresnünk. A tanácskozás részvevői arra a következtetésre jutottak, hogy a szlovákiai magyar és ukrán kisebbség problémáinak megoldása, valamint helyzetük alkotmányjogi rendezése az alapvető kérdés, két nemzetünk, a csehek és a szlovákok kapcsolatainak föderatív államjogi rendezésétől függ. Köztársaságunk föderatív átszervezése megköveteli, hogy a szlovák nemzeti szervek saját jog- és hatáskörükben biztosítsák a nemzetiségek képviseletét az állami szervekben, éspedig úgy, hogy ahol többnemzetiségű a lakosság, az SZNT, a KNB-k s a JNB-k mellett képviselőkből s szakemberekből, nemzetiségi bizottságok létesüljenek, amelyek állandóan feldolgoznák az említett problémákat, megoldanák a nemzetiségek problémáit, valamint a szlovák lakossággal való együttélés kérdését. Meg kell oldani azt a kérdést is, miként legyenek nemzetiségeink képviselve köztársaságunk központi szerveiben. A szlovákiai állami szerveknek biztosítaniuk kell mind a szlovákok, mind pedig a Dél- és Kelet-Szlovákiában élő nemzetiségek életének sokoldalú felvirágoztatását. A tanácskozás részvevői helyeslik a dél-szlovákiai szlovákok kulturális megmozdulását és azt is, hogy a szlovákok építsék ki kulturális szervezeteiket, a Matica slovenská barátainak klubjait. A CSKP Akcióprogramja s a nemzetiségi kapcsolatok terén elért eredmények kezeskednek arról, hogy a jelenlegi, valamint a jövőbeni fejlődés folyamán felmerülő problémák a marxizmus-leninizmus elvei értelmében, az internacionalizmus szellemében s a dolgozók egységének érdekében a nemzetiségi igények figyelembevételével nyernek megoldást. A legközelebbi időben azonban szükséges, hogy létrejöjjenek a szlovákiai nemzetiségek problémáinak megoldása alapjául szolgáló objektív feltételek, s életünk minden szakaszán biztosítva legyen a nemzetiségek arányos képviselete. 111
