Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
92 Fedinec Csilla Véssük lelkűnkbe, hogy a háború és a forradalmi idők utáni szomorú tapasztalatok súlyos feladatokat rónak ránk a vallási és erkölcsi nevelés terén, ezen kötelességet nem lehet tisztán csak a lelkészek vállaira raknunk. Itt fontos feladatok várnak sürgős megoldásra s a teher nagy részét a laikus hívőknek is vállalni kell. Szögezzük le, elérkezett az idő, hogy a lelkész és a hívők közötti érintkezést mélyítsük, bensőbbé tegyük, hogy az közöttük ne csak kizárólag a templomra szorítkozzék. Szomorú tünete római katolikus társadalmaknak, hogy az egyházi élettel vajmi keveset törődünk s a tekintetben valóságos letargiában, öntudatlan álomban vagyunk elmerülve. Tagadhatatlan, hogy ennek eredőjét szervezetlen egyházi életünkre, autonómiánk hiányára kell visszavezetnünk. Mennyire éberebb a református kereszténység viselkedése! Ezek valóban megacélozódtak az egyházukért folytatott évszázados harcokban, s lám a mostani kritikus idők elmúltával is - nehogy legkisebb hátrányt szenvedhessenek - bátran kibontották már zászlaikat, kiléptek a küzdőtérre autonómiájuk, a viszonynak megfelelő egyházi szervezeti berendezkedésük, s ennek keretében biztosítható jogaik érdekében. Katolikusok! Szedjük össze erőinket - elsősorban - egyházi autonómiánk felépítése, kikiizdésc érdekében. Autonómiánk megvalósítására ezelőtt sem volt módunk, mert ez eddig olyan kormányhatalmi kérdés volt, mellyel nem volt erőnk szembeszállni, mely régi irányzatot azonban velünk szemben nem folytathat már egy kifejezetten demokratikus kormányhatalom. Akadályozta eddig autonómiánk kiépítését a kegyúri jog, most ezen akadály is összeomlott. De a katolikus autonómia kivívása alapul szolgálna egyúttal arra is, hogy az összes keresztény fclckczctck között az igazi krisztusi szeretet fejlődjék ki, s hogy egyházpolitikai dolgokban az autonóm egyházak között szerves együttműködést teremtsünk. Az autonómia keretében megoldást nyerne a lelkészek és felekezeti tanítók anyagi viszonyainak immár halaszthatatlanná vált rendezése, valamint az iskolai és nevelési ügyek nagy komplexuma. Hatalmas fegyvert kell kovácsolnunk az autonómiából a szárnyait most bontogató sizmával szemben is, mely iránt nekünk sem lehet tétleneknek maradnunk, sőt mielőbb harcot kell kezdenünk görög katolikus testvéreink érdekében. Készítsük elő fontosabb egyházi ügyeinket az autonómia keretében Ruszinszkó szojmja részére, mely szervnek az Alkotmányokirat hatáskörébe utalta a vallási ügyek rendezését. A ruszinszkói katolikusság autonómiája alkalmas közjogi tényező lesz Ruszinszkó politikai autonómiájának kidomborítására is. Gondolkozzunk mélyebben, érezzük át, hogy a jelenlegi fenyegető veszedelem fel nem ismerése megölője lehet egyházi, hitéleti, erkölcsi és kulturális téren Ruszinszkó katolikusságának. Vegyük ezért kezünkbe önmagunk - buzgó lelkipásztoraink közreműködésével - egyházi életünknek rendezését, s valósítsuk meg mihamarabb a katolikus autonómiánkat. Ruszinszkói Magvw Hírlap (Ungvár) 1922. január 16.
