Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

624 Fedinec Csilla

189

Munkács, 1944. június 25. Sylvester Péter János cikke a Munkácson megjelenő Az Őslakóban A csendes züllés címmel a zsidókérdésről.

útját járjuk. Már a tóvárosi sajtó is felemelte szavát a névtelen rágalmazók, denunciánsok, egzisztencia-gyilkosok ellen. Miközben az ország vezetői a lelkűket kibeszélik az összefogásért, az észre térésért, a társadalom meg van bolondulva, mintha nem is a mi fiaink véreznének keleten, mintha nem is magyar városokat rombolna a néger kegyetlenség, mindenki fut a saját kis piszkos érdekei után s legázolja azt, aki útba áll, akár politikailag, akár zsidólakás dolgában.

Széltébcn-hosszában beszélik a gcttótolvajlások hihetetlen mérvét, a tömött bőröndöket. Ugyanekkor emberek máról-holnapra kiesnek az állásukból, névtelen, aljas feljelentések alapján. Tiszta, becsületes embereket bélyegeznek meg a hátuk mögött, szennyes vádakkal olyanok, akiknek nem volna szabad a nap menni s ezek a szerencsétlenek nem tudnak semmit arról, honnan ered ellenük a vád. Undorítóan együgyű, elfogult, gonosz kritikákat hallani úton-útfélcn élenjáró emberek ellen. Minden kis csatornalakó szóhoz jutott, minden kis alkoholista munkakerülő tényezőnek hiszi magát. Ne adj neki szivarvéget, vagy bagót, a legfelsőbb helyen való feljelentéssel fenyeget meg. Ne köszönj neki széles vigyorgással, már azt hírcsztcli rólad, hogy te leszel az első, akit kikészíttet.

S a gyáva társadalom nem tudja, merre fusson, hova álljon, kivel tárgyaljon s kivel ne álljon szóba. Egyes funkcionáriusoknak abban merül ki a napjuk, hogy minden elképzelhető eshetőségre bebiztosítsák magukat. Tombol a pártzajlás. Vannak, akiknek háromféle igazolvány is van a zsebükben.

S nincs ember ebben a városban, aki rendet teremtsen. Legtöbbje lapul, alkudozik, érvényesülési lehetőségekre les, nagy zsidó lakást, vállalatot, zsidó üzletet szaglász és minden fegyverrel felkészül azok ellen, akik valami ostoba elfogulatlan Ítélettel náluk érdemesebb embert akarnának ahhoz a lakáshoz vagy vállalathoz juttatni.

Ismételten és nyomatékosan a jobboldali politikai pártok felelős, illetékes vezetőihez fordulunk, talán végre meghallják és megértik a szót: ne taghalászatban, kétes értékű szervezésben merítsük ki a súlyos, drága időt, hanem álljunk össze és teremtsünk rendet ebben a városban, minden vonalon. Irtsuk a korrupciót, ahol van, irtsuk a zsidószcllcmct, akiknél itt maradt, üldözzük a felelőtlen rágalmazást és magyarfalást, fogjuk meg a gettótolvajokat, bccsülctrablókat, a verejtékes, tisztes munka gyilkosait, küszöböljük ki a jobboldal konjunktúrlovagjait, akárkik azok, merjünk a Icgillctékcscbb helyen igazunk tudatában határozott előterjesztéseket tenni, hirdessük az új szellemet, de elsősorban magunk éljünk ezzel a szellemmel, általában nyúljunk bele Munkácsba úgy, hogy minden hitványnak keserűsége legyen benne.

Alulírott eltekintve néhány gyorsan kiszaladt tagtól - Munkácson a magyar törvényhozás többségi pártja nevében beszélek. Talán negyedszer, vagy ötödször hí-