Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
610 Fedinec Csilla jük, ezzel csak a félreértések és későbbi leves magyarázatok csíráját ültetjük cl. Л társországok területén ugyanis a törvényhozás, közigazgatás és törvénykezés nyelve kizárólagosan a horvát volt, sőt ez volt a magyar birodalmi kormányzat közegeinek a hivatalos nyelve is, jóllehet az államnyelv olt is a magyar volt. Ugyanilyen hivatalos nyelv volt Fiúméban az olasz. Könnyen keletkezhetik tehát a javaslat szóhasználata mellett olyan látszat, mintha a törvény nem a rutén nyelvnek máris meglévő egyenjogúságát, hanem annak kizárólagosságát óhajtaná biztosítani. Tömör és szabatos magyarázatát adja a 4. §-hoz fűzött indoklás első bekezdése annak, miért tért vissza a javaslat az ősi rutén név használatához az újabban már hivatalosan is alkalmazott mesterséges és erőltetett elnevezések helyett. Ehhez csak annyit jegyezhetünk meg: legfőbb ideje! A 16. ÿ-hoz fűzött indoklás kitér arra is, miért választják az országgyűlési képviselőket a vajdaság területén is közvetlenül s nem a vajdasági gyűlés útján. Ez az utóbbi lehetőség azonban olyan éles ellentétben áll a vajdaságnak biztosított önkormányzat jellegével, sőt az állam egységével is, hogy komolyan még csak fel sem merülhet, annál kevésbé szorul mellőzése külön indoklásra. Nyilván elnézésből becsúszott magyartalanság a javaslatban egy helyen az „úgy - mint” használata „mind mind” helyett (a 4. § negyedik bekezdése). Helytelenül ír az általános indoklás első két bekezdésében „Parist” Párizs helyett s „Párisköriili” békekötéseket az egyébként is elfogadott szóhasználat: Párizs-környéki békekötések helyett. * A törvényjavaslatot benyújtó miniszterelnök " az elmúlt másfél év alatt ismételten kifejezésre juttatta azt az álláspontját, hogy a nagy horderejű törvényjavaslatok tárgyalását különösen gondos előkészítésnek, elfogadásukat pedig fontosságukhoz mért alapos tárgyalásnak kell megelőznie. Evek óta nem mulasztottam cl egy alkalmat sem, amikor szóval vagy írásban kifejezést adhattam annak a nézetemnek, hogy a törvényhozási útra fenntartott kérdések sohasem lehetnek olyan sürgősek, hogy a tárgyalásuk során nemrég már szinte rendszerként alkalmazott lélegzetelállító iram indokolt lehelne. A sietés nem vezethet clsictésrc, a gyorsaság nem fajulhat clhamarkodássá, nem veszélyeztetheti a törvényalkotás jóságát. A jelenlegi miniszterelnök kormányalakítása jelentős fordulópontot jelentett ezen a téren. Felfogását tükrözi vissza a mostani országgyűlést megnyitó kormányzói beszéd is, amely szerint „jól átgondolt, egyszerűbb és érthető törvények” alkotására van szükség. Jól átgondolt, egyszerű és érthető törvények hozatalához azonban csak széles körű, megfontolt, körültekintő előkészítés és parlamenti munka vezethet. Nyilván ez a szándék: a szakszerűség érvényesítése s az előkészítésnek minél szélesebb alapokra fektetése vezette a miniszterelnököt akkor, amidőn a most tárgyalt törvényjavaslatot még a képviselőház nyári szünetének megkezdése előtt benyújtotta, hogy így idejekorán ismeretessé váljék annak szövege s mód nyíljék tárgyilagos, szakszerű hozzászólásokra még a parlamenti tárgyalás előtt. Annál is inkább várhatunk ezektől gyakorlati eredményt, mert a felvetett és megfontolásra érdemes módosítások érvényesülésére nemcsak az országgyűlés előtt nyílhat alkalom, hanem még a javaslat átdolgozása során is, amelyre minden valószínűség szerint sor fog kerülni a benyújtása óta bekövetkezett területi változások miatt. 76 L. Teleki Pál.
