Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez

607

A törvényjavaslat alapvető kénlései közé kellette tartoznia a megy abrosz fásnak, nemcsak a vármegyei önkormányzat tekintetében már korábban kifejtett álláspontnak a figyelembe vétele esetén, hanem akkor is, ha változatlanul megmarad a javaslat az eredeti elgondolásai mellett. Éppen ezen a téren találkozunk azonban a legtöbb hiányossággal.

Nem veszi ugyanis figyelembe a javaslat, hogy a vajdaság, mint különleges kormányzási és közigazgatási egység határainak a 3. §-ban történt megvonása szükségképpen érinti a régi inegveheosztást, mert egy és ugyanannak a vármegyének a területen nem tartozhatik különböző közigazgatási rendszer és különféle törvények hatálya alá. Az a kevés és hiányos adat is nagyon pontatlan egyébként, amit erre vonatkozóan találunk a javaslatban és indoklásban.

Л rendelkező részben mindössze a 17. § első mondata emlékezik meg a vajdaság keretébe vont vármegyékről, Ez sem mond azonban semmivel sem többet mint hogy: „Л Kárpátaljai Vajdaság területén három vármegye van, nevezetesen Ung, Bereg és Máramaros”. Ľz a meghatározás nemcsak hogy nyitva hagy minden rendezésre váró kérdést, hanem a tényeknek sem felel meg, tudomást sem vesz Zemplén és Ugocsa vármegyének a 3. $ szerint a vajdaság területéhez tartozó részeiről.

Az általános indoklás már legelső mondatában helyesen mutat rá a tényleges helyzetre, szemben a 17. ij-sal: „Az országhoz... visszatért északkeleti terület, amelyet Kárpátaljának neveztünk cl... Máramaros vármegyének visszacsatolt nagyobb részéből, Bereg és Ung vármegyéknek hegyvidéki feléből, továbbá Zemplén és Ugocsa vármegyék néhány községéből áll...”. A 17. ij-hoz fűzött részletes indoklás ezzel szemben megismétli első mondatában a rendelkező rész hibás megállapítását. Igaz ugyan, hogy az utolsó bekezdés szerint a vármegyék tekintetében szükséges egyéb jogszabályokat külön törvény állapítja meg, ezzel azonban nem tekinthetjük a kérdést clintézcttnck.

Ha a javaslat fenntartja a vármegyei szervezetet aminthogy fenntartja azt , akkor egyik legelső feladata lenne félreértést kizáró módon közölni, milyen vármegyék esnek az önkormányzati közigazgatás hatálya alá, megjelölni ezek pontos határait, kimondani, mi történik azokkal a területrészekkel, amelyek a vajdaság halárain belül esnek ugyan, de eddig más megyékhez tartoztak s végül utalni arra, mi fog történni a vajdaságon belül fenntartandó vármegyéknek a határvonalon kívül maradó területével. Minderről azonban egy szót sem találunk a javaslatban.

Elgondolásom szerint a vajdaság területén három törvényhatóság lenne: Ung vármegye, Máramaros vármegye és Ungvár törvényhatósági jagá város. Az utóbbi javaslat szerint is a vajdasághoz tartoznék, mert „a rutén nyclvhatáron belül nem fejlődött olyan város, amely a vajdaság közigazgatási fővárosa lehetne”. A javaslat benyújtása óta ugyan változott a helyzet Máramarossziget visszacsatolásával, kétségtelen azonban, hogy Ungvár még mindig a leginkább alkalmas arra. hogy a vajdaság kormányzatának és közigazgatásának a központja legyen.

Lényegesen érinti már a bekövetkezett örvendetes változás Máramaros vármegyét. A második bécsi döntés időközben visszacsatolta az anyaországhoz ennek a vármegyének román megszállás alatt állott kisebb felét is, úgyhogy ismét magyar közigazgatás alatt áll az egész vármegye. A Szent Koronához már korábban visszatért nagyobbik felét a javaslat teljes egészében a vajdaság területéhez tartozónak jelöli meg. Az impériumváltás óla azonban semmi okol sem látunk arra, hogy Máramaros vármegye területi kettéosztását továbbra is fenntartsuk. A földrajzi és ezzel kapcsolatos gazdasági viszonyok azonosak a vármegye egész területén, a vármegye