Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 565 igazságszolgáltatása, közoktatása, vallása gyakorlata és nyelve használatában mind törvényhozási, mind kormányzati tekintetben a legszélesebb körű autonómiával ruházta fel, azonban érintetlenül hagyta a magyar állam ősi megyei rendszerét, csupán Munkácson létesített egy magyar-orosz új hatóságot, a „ruszka krajnai kormányzóságot" mint a ruszka krajnai minisztérium közvetítő szervét. Л néptörvény alapján kiadott kormányrendelet értelmében lettek megválasztva az ún. „kormányzó tanács” képviselői 1919. március hó 4-én. E választásokban Ungvár városa s a tőle nyugatra fekvő községek nem vettek részt, mert a cseh csapatok már 1919. január hó 12-én megszállották Ungvári. Az autonóm Ruszka Krajna mint Magyarország integráns része létezett, habár francia, román, később cselt katonai csapatok szállották meg déli határait, egészen 1919. szeptember 4-ig, midőn cseh polgári hatóságok foglalták cl az összes hivatalokat s hatályon kívül helyezték a magyar X. számú néptörvényt. A csehszlovák összetákolt állam a saint-germaini békeparancs X-XI11. szakaszai s a csehszlovák alkotmánytörvény 3. szakasza értelmében arra kötelezte magát, hogy a magyar-orosz népnek a „legszélesebb körű” önkormányzatot biztosítja, mely magában foglalta volna a nyelv, vallás, a közoktatás, a helyi közigazgatás (községek, városok) autonómiáját, esetleg olyan egyéb ügyeket is, melyeket a prágai nemzetgyűlés a „Kárpát-orosz autonómia” körébe utalt volna. Közismert lény, hogy a csehszlovák állam 19 éven át halogatta a magyar-orosz nép önkormányzatának megvalósítását s míg az Útig folyótól keletre cső magyarorosz népet kíméletlenül igyekezett clcschcsítcni, addig az Ungtól nyugatra lakó oroszságol a szlovákosító politika jármába dobta (Hodzsa Milán-, Hlinka-csoportok közös programja). Ez ellen a népronló politika ellen egyedül a magyar-orosz nép ellenzéki pártja, a Földműves Szövetség küzdött, amely a magyar pártok szövetségének erkölcsi és anyagi támogatásával 1921-töl kezdve minden évben elküldte Génibe a Népszövetség főtitkárságának memorandumait, melyeket én fogalmaztam s rámutatva a csehszlovák politika bűneire, követelte a szlovák-ruszin területi határok pontos néprajzi megállapítását s a saint-germaini békediktátumban leszögezett orosz-magyar önkormányzat megvalósítását. Miután a csehszlovák kormányok c jogos követeléseket clutasíttatlák, avagy különböző hamis okokkal elodázták, a magyar-orosz Földműves Szövetség és Nemzeti Tanácsa 1938. szeptember hó 21-töl november 3-ig négy memorandummal fordult úgy a csehszlovák kormányhoz, mint Anglia, Franciaország, Itália, Németország, Magyarország és Lengyelország prágai követségeihez, melyekben a népek önrendelkezési joga alapján követelte, hogy az egész magyar-orosz nép megszavaztassák arra nézve, kíván-e tovább is a csehszlovák járom alatt tengődni, vagy vissza akar térni ősi hazája, a magyar állam kebelébe. F.zekct a memorandumokat én fogalmaztam, a szövetséges magyar pártok együttérzése mellett, biztos tudatában annak, hogy népszavazás esetén a magyar-orosz nép óriási többsége a Magyarországhoz való visszacsatolás mellett döntött volna. Az események igazolták a magyar-orosz nép 20 éven át csíiggcdctlcnül őrzött reményét, területének nagyobb része ismét a magyar haza integráns része lett, azonban a magyar-orosz nép cgyharmada, mintegy kétszázezer ember még mindig a Szlovákiának nevezett soviniszta ország erőszakos uralma alatt sínylődik, egyházi, világi vezetői szlovák börtönökben várják a felszabadítást, a magyar haza kebelébe való visszacsatolást.
