Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 563 167 Budapest, 1939. Kaminszky József felsőházi tag a ruszin önkormányzatról. 1. A kérdés taglalása előtt rá kell mutatnom arra, hogy a „ruszin, ruthén, Ruszinszkó” szavak, melyekkel gyakran találkozunk most a magyar sajtóban, egyrészt nem kielégítők, másrészt nem helytállók. A „ruszin” szó ősi, általános orosz szó, melynek töve a „ruszj” magyarul: „orosz" föld, orosz haza. Ebből ered a „ruszin” főnév, amely orosz embert jelent, hasonlóképpen a „bolgár-bolgarin", „szerb-szerbin". A „ruszin” főnevet régebben az összes orosz törzsek használták, a nagyoroszok éppen úgy, mint a fehéroroszok es a kisoroszok. Galíciában és a vele szomszédos Volhíniában itt-ott ma is élnek e szóval, mint nálunk Bcrcg és Ung megyék egyes vidékein. A „ruthén” szó ellenben ismeretlen az orosz nyelvjárásokban. Ez a latin „ruthcnus”-ból származik, mégpedig Galíciából a „veres oroszok” földjéről, melyet oroszul „Cscrvonaja Ruszj"-nak nevezett saját orosz lakossága. Az orosz, lengyel, svéd történeti iratokban még a XVili. században is „Russia rubra” a latin neve a galíciai veres orosz területnek. Az egyetemes orosz nyelv és történettudomány a Magyarországban századok óta a magyarsággal jóban, rosszban együtt élő kisorosz népet „magyar-orosz"-nak nevezi, orosz kifejezéssel: „ugro-ruszkij narod” (magyar-orosz nép) vagy „ugorszkaja Ruszj” (magyar-orosz föld). Mivel ez felel meg népünk jellegének és történetének a legjobban s mivel a magyarság is századok óta így nevezi őt, ezért a nem hazai orosz törzsektől való megkülönböztetésül is „magyar-orosz”-nak kell neveznünk hazánk c hü népét. Egyébként Máramarostól a Szcpcsség északnyugati határáig számos orosz lakosságú község viseli századok óta az „orosz” jelzőt, pl.: Oroszvég, Sárosoroszi, Oroszmocsár, Orosztclck, Oroszmokra, Oroszkucsava, Oroszmező, Nagyruszka, Dobóruszka, Oroszporuba, Oroszkomoró, Oroszpcklén, Oroszkrajna, Oroszpatak, Oroszvolya, Oroszkázmér s egyéb községek. A magyar nép oly vidéken, ahol együtt lakik az oroszsággal, pl. déli Ung, déli Zemplénben, Szabolcs és Szatmár megyékben ma is „orosz papnak” nevezi a már clnmgyarosodott magyar-orosz nép lelkészét, „orosz ccrkov”-nak a templomát, „orosz ünncp”-nck nevezik egyházi ünnepeit a velük együtt élő tőrgyökcrcs magyarok. A „kárpát-orosz” kifejezés nem helytálló, mivel a Kárpátok nemcsak hazánkban húzódnak, hanem Galíciában is, ahol szintén orosz nép lakik, így c tekintetben is helyesebb a „magyar-orosz” név. A cseh uralom alatt 1920-tól kezdve maga a prágai iskolaügyi minisztérium kezdte cl a magyar-orosz földön az ukránosító politikát, mégpedig az Ung folyótól keletre cső területen, ugyanakkor az Ungtól nyugatra cső oroszlakta földön a sovén szlovák politika a magyar-orosz nép clszlovákosítására törekedett mind az iskolában, mind a közigazgatásban s kíméletlenül folytatja ezt a politikáját a mai szlovák
