Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
556 Fedinec Csilla alánt ismerése mellett is lehetnek természetesen nagy ellentétes felfogások. És úgy látszik, igaza van Ortutay Jenő országgyűlési képviselőnek, Beregszász föbirájának és görög kát. lelkésznek, aki az egyik budapesti lap húsvéti számában azt mondja: „a helyzet itt mégis sokkal bonyolultabb, mint sokan gondolják." Dr. Szabó Oreszt volt ruszin miniszter ugyanakkor azon a véleményen van, hogy „a ruszin népnek eddig sem az volt a legnagyobb baja, hogy nem volt területi, politikai önkormányzati joga, hanem az, hogy gazdasági és szociális helyzete hihetetlenül elhanyagolt volt." Szerinte „a Ruszinföld egy igen széles körű területi autonómiára egyelőre nem rendezhető be. Л legteljesebb helyi közigazgatás, önkormányzat, teljes nyelvi, vallási és művelődési szabadság, a táji szokásoknak fenntartása ezek az alapkövetelményei a ma megvalósítható ruszin autonómiának.” Ezzel semmiképpen sincs azonban összhangban amint ezt Egan is fent idézett munkájában megállapítja -, hogy mégis külön ruszin parlamentet kíván éspedig egypártrendszer mellett. Morvay Zsigmond nyugalmazott főispán ugyanazon lapnak adott nyilatkozatában „mennél szélesebb körű autonómiát" kíván. Л vármegyei rendszer megszüntetésével Ruszinszkónak tartományi jogokat adna külön tartománygyűlésscl és ennek jelölése alapján az államfő által kinevezendő tartományi főnökkel. A tartományfönökség belügyi, vallás- és közoktatásügyi és igazságügyi osztályokból állana. A tartománygyűlés és a kormány közti összekötő kapocsként külön ruszin miniszter lenne. A ruszin autonómia kérdésével foglalkozik ezek után Egan Imrének említett füzete. Ismeretes, hogy a magyar kormány által 1898-ban megindított „hegyvidéki akció”, amely a ruszinok földjének gazdasági és szociális megsegítését célozta, a kiváló Egan Edének vezetése alatt állott, aki nagy hozzáértéssel és buzgalommal végezte feladatát és jelentékeny sikert mutatott fel. Egan Imre apja mellett szerezte még gyermekkorában a ruszin nép iránti rokonszenvét és ez is magyarázza nagy ügyszeretetét. Hogy a kérdéshez annak teljes ismerete mellett szólott hozzá kitűnik a megvalósítandó konkrét feladatoknak mondhatnánk az aprólékosságig menő felsorolásából, ahol még arra is reámutat, hogy miután az édesatyja állal nagy szakértelemmel és valóságos szeretettel importált algaui és montafoni tehéncsordák helyét a cselt uralom alatt egészen szokatlan nagyságú kecskenyájak, az erdők és gyümölcsösöknek eme esküdt ellenségei foglalták cl, az eredeti állapotot itt is helyre kell állítani. Egan Imre a leghatározottabban szembeszáll a „túlzó autonomistákkal”, akik a volt horvát autonómia mintájára képzelik cl a megoldást, önálló parlamenttel. Neki nem kell önálló parlament, mert azáltal mintegy külön pódium emeltetnék a csak hosszabb munkával áthidalható különböző ellentéteknek. Szerinte hiba lenne az önrendelkezésnek olyan mértékével ruházni fel a ruszin népet, amellyel élni sem tudna. A területi autonómia akként lenne megszervezendő, hogy Ungvár székhellyel a ruszin fökormánybiztos vezetése alatt 101 tagú kormányzótanács létcsíttetnék. A főkormánybiztost az államfő, helyettesét a miniszterelnök nevezi ki. A kormányzótanács állana az illetékes miniszterek által kinevezendő szakelőadókból, akik a főkormánybiztosság nyolc osztályának vezetői, tagjai, továbbá a négy vármegye főispánja, a ruszinföldi felsőházi tagok és képviselők, a hadtestparancsnok, az érdekképviseletek (különböző kamarák), az egyházak képviselői és a négy megye bizottsági tagjai által maguk közül választott tagok. A kormányzótanács hatáskörébe tartozna a törvények és rcndclctck végrehajtása, önkormányzati jogánál fogva határozna a vallási, nyelvi, kulturális, közigazgatási és közgazdasági ügyekben. Határozatai részben jóváhagyás nélkül, részben miniszteri, miniszterelnöki, esetleg államfői jóváhagyás után volnának végrehajthatók.
