Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 521 148 Budapest, 1939. május 10. Morvay Zsigmond válasza Egan Imre Milyen legyen a ruszin autonómia? című írására. [igán Imre barátom lázban égve, lázas sietséggel igen érdekes és jó szándékú füzetet adott ki, amelyben mindazokkal vitába száll, akik a Kárpátaljának adandó önkormányzat kérdésében nyilatkozatokat tettünk s hozzá akarunk járulni ahhoz, hogy az ott visszatért lakosság az új berendezkedés során minél boldogabb, mcgclégedettebb legyen. Az összes nyilatkozatokat adók közül engem támad legjobban azért, mert én az Új Magyarság húsvéti mellékletében röviden lefektettem azokat az elveket, amelyeket mint régi gyakorlati közigazgatási ember Kárpátalján szerzett tapasztalataim alapján megvalósíthatónak látok.*4 Magától értetődik, hogy egy ilyen rövid vázlatot nem lehet részletesen megindokolni. De arra nem is volt szükség, mert az indoklást a koditikációs munka elvégzése utánra, illetve a tervezet végére szoktuk hagyni. Most eltérek ettől a szabálytól, de mielőtt áttérnék kifogásainak ismertetésére s arra adandó válaszomra, valamint az ő tervezeteinek bírálatára, le akarom szögezni azt a legfőbb szempontot, amely engem a Kárpátaljának adandó autonómia kérdésében vezet. Kárpátalját én nem egy olyan nemzetiségi vagy divatos szóval élve népiségi területnek tartom, amely önként szakadt cl tőlünk s most, hogy visszajött, pacifikálni kellene. Kárpátalját őseink a honfoglaláskor vérrel szerezték, tehát ősi jogon magyar föld, nekünk magyar anyafoldünk. Az azon a földön élő lakosság tehát magyar volt s annak is kell maradnia. A Kárpátalján élő rutének legszívesebben látott vendégeink, akik pár évszázaddal később jöttek be hozzánk s akik évszázadokon keresztül sohasem éltek vissza a vcndégjoggal, sőt velünk együtt életüket és vérüket áldozták közös hazánkért. Ezért kapták a „gens fidclissima" nevet is. Ezért fogadtuk őket testvéreinknek. Az a tény, hogy a rutének egy egészen sajátos és olyan szláv nyelvet beszélnek, amelyet a nagyorosz alig ért meg, semmit sem változtat azon a közjogi helyzeten, hogy ők magyarok. Hála Istennek, sok más idegen nyelvet beszélő jó állampolgárunk is van még. A mi ruténünk mindig is magyarnak vallotta magát. Az intelligens rutén kifogástalan hazafi volt s akik valaha értük és velük dolgoztunk, soha nem tudjuk elfelejteni őket. Kárpátalján nem voltak ukránok, pravoszlávok is csak kevesen s azt is csak a háború előtti néhai Duliskovics Arnold barátom útján tudtuk meg a híres gróf Bobrinszky-félc skízma-pcr folyamán. 63 Dr. Egan Imre: Milyen legyen a ruszin autonómiai! Miravcsik Könyvnyomda. Ungvár, 1939, húsvét havában. 64 Milyen legyen Kárpátalja autonómiája? Új Magyarság 1939. április 9.
