Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
518 Fedinec Csilla kaptunk, zártan egy nem magyar nemzetiség lakik, egy hozzánk rendkívül Ilii nemzetiség, amely magyar érzéstől, a magyarság iránti rokonszenvétöl a húszéves idegen uralom alatt sem tántorodott cl. Ez nem frázis. Én magam és barátaim is találkoztunk olyan rutén gyermekekkel, akiket az elnyomás és idegen uralom alatt az apjuk odahaza tanított magyarul. De ezeknek az országrészeknek a visszatérésével Magyarország új feladatok előtt áll. Más lett az ország képe. Hozzá kell újra szoknunk ahhoz, hogy a Duna-mcdcncc nem magyarlakta területeit is vezessük és kormányozzuk. A Duna-mcdcncc tájai földrajzilag, népi életmódjuk szerint és gazdaságilag is összetartoznak, egymásra vannak utalva. Л török háborúk vagy a világháború szétszakította a Duna-mcdcncét. Magyarország egy ezredévig - kivéve a török uralmat, amikor a középső részben nem volt magyar - az egész területet egybefoglalta és egy kormányzat alatt tartotta. De ma újra olyan időszak kezdetét éljük, amikor megint többféle rész és nemcsak színtiszta magyarlakta részek tartoznak az országhoz. Újra hozzá kell szoknunk Nagymagyarország feladatait látni magunk előtt a trianoni Kismagyarország feladatai helyett. Elsősorban a nemzetiségi kérdésben. A nemzetiségek a XIX. században ébredtek öntudatra, nemzeti alapon álló államokká egyesült Olaszország és Németország. Ezek az események a történelemből ismeretesek. A fejlődés mindinkább oda vezetett, hogy a nemzetiségek öntudatukra ébredtek. Ma az a helyzet, hogy vannak egymás mellett államok kisebbségekkel - részben közös kisebbségekkel. Például Szlovákiában élnek magyarok, Magyarországon cinek szlovákok és így tovább. Új helyzetek, bizonyos kompromisszumok szüksége merült fel Magyarországon. Ezek megoldásán kell fáradoznunk, ezek megoldási formáit kell megtalálnunk, ezek között az államok között - ez a kérdés külpolitikai része. A kérdés belpolitikai része az, hogy nemcsak Kárpátalján, de a felvidéki övezetben is visszakaptunk olyan nemzetiségeket, amelyek a maguk életformáját élték, a maguk nyelvével éltek hosszabb időn át. Iskolaügyciknck irányításában ezzel számot kell vetnünk. Hasonlóképpen számot kell vetnünk a magyarság között kisebbnagyobb csoportokban szétszórtan élő nemzetiségeknek iskolapolitikánkban való messzemenő tekintetbevételével. Következik ez Európa jelen átalakulásából, abból az új helyzetből, amely itt a XIX. század, majd a világháború utáni évek lefolyása következtében megteremtődött. Nekünk tehát kormányzati politikánkban ezekre tekintettel kell lennünk. Hasonlóképpen azután tekintettel kell lennünk olyan országrészeknek, mint amilyen Kárpátalja bizonyos önállóbb életére is. Kárpátaljának önkormányzatot fogunk adni, kell is, hogy adjunk, de milyen lehet ez az önkormányzat? Minden önkormányzat kapcsolatos és abból az alkotmányból folyik, azzal az alkotmánnyal, amelyhez ez az önkormányzat tartozik. Vannak történelmi alkotmányok, amelyekből ezek az önkormányzatok kifejlődtek. Ha tehát mi Kárpátaljának önkormányzatot adunk, ez olyan kell hogy legyen, amely a magyar alkotmányosság formáiból folyó és a magyar alkotmányosság formái szerint való. Annak formáit nem könyvekből vagy idegen területről, hanem az ezeréves magyar alkotmányos életből kölcsönözzük. Tisztában vagyok azzal, hogy ezt mindenki így is kívánja. Én mindig azt tartottam, hogy aki jogot ad, önmagát tiszteli meg. Mi Kárpátaljának már megmutattuk egyszer azt az önkormányzati utat, amelyet most is adni akarunk. Ez az úgynevezett Egan-féle akció. Mi húsz éven keresztül támogattuk Kárpátalja önálló politikai törekvéseit a cseh uralom alatt. Más formában tettük ezt természetesen a cseh uralmon belül és más formában kívánjuk megadni most Magyarországon belül, amelynek al-
